Zsoltárok 105
1 Magasztaljátok az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit!
Halleluja! Looft Jahweh, verkondigt zijn Naam, Maakt onder de volken zijn daden bekend;
2 Énekeljetek néki, zengedezzetek néki, beszéljétek el minden ő csodatételét.
Zingt en juicht Hem ter ere, En verhaalt al zijn wonderen!
3 Dicsekedjetek az ő szent nevével; örvendezzen azoknak a szívök, a kik keresik az Urat.
Roemt in zijn heilige Naam: Vreugd moet er zijn in de harten der Jahweh-vereerders!
4 Kivánjátok az Urat és az ő erejét; keressétek az ő orczáját szüntelen.
Wendt u tot Jahweh en zijn macht, Houdt niet op, zijn aanschijn te zoeken;
5 Emlékezzetek meg az ő csodáiról, a melyeket cselekedett; jeleiről és az ő szájának ítéleteiről.
Denkt aan de wonderen, die Hij deed, Aan zijn tekenen, aan zijn gerichten:
6 Oh Ábrahámnak, az ő szolgájának magva; oh Jákóbnak, az ő választottának fiai!
Gij kinderen van Abraham, zijn dienaar; Gij zonen van Jakob, zijn vriend!
7 Ő, az Úr a mi Istenünk, az egész földre kihat az ő ítélete.
Hij, Jahweh, is onze God; Voor heel de aarde gelden zijn wetten!
8 Megemlékezik az ő szövetségéről mindörökké; az ő rendeletéről, a melyet megszabott ezer nemzetségiglen;
Hij blijft zijn verbond voor eeuwig indachtig, En zijn belofte in duizend geslachten:
9 A melyet kötött Ábrahámmal, és az ő Izsáknak tett esküvéséről.
Het verbond, met Abraham gesloten, De belofte, aan Isaäk gezworen.
10 És odaállatta azt Jákóbnak szabályul, Izráelnek örök szövetségül,
En Hij heeft die belofte aan Jakob bekrachtigd, Aan Israël het eeuwig verbond:
11 Mondván: Néked adom Kanaán földét, sors szerint való örökségetekül.
Hij zeide: "Aan u zal Ik geven Het land van Kanaän als uw erfdeel."
12 Mikor még csekély számmal valának, igen kevesen és mintegy zsellérek abban,
Toch waren ze daar maar gering in getal, Nog zonder aanzien en vreemd.
13 És egyik nemzettől a másikhoz bujdosának, egyik országból a másik néphez:
En toen ze nog zwierven van volk tot volk, Van het ene rijk naar het andere,
14 Nem engedé, hogy valaki nyomorgassa őket, sőt királyokat is megfenyített miattok, mondván:
Duldde Hij niet, dat iemand ze kwelde, Maar tuchtigde koningen om hunnentwil:
15 Meg ne illessétek az én felkentjeimet, és az én prófétáimnak ne ártsatok!
"Raakt mijn gezalfden niet aan, En doet mijn profeten geen leed!"
16 Mikor éhséget idéze elő a földön; és a kenyérnek minden botját eltöré,
En toen Hij honger in het land had ontboden, Alle broodstokken stuk had geslagen,
17 Elküldött előttük egy férfiút, Józsefet, a ki rabul adatott vala el;
Zond Hij een man voor hen uit, Werd Josef verkocht als een slaaf;
18 A lábait békóba szorították, ő maga vasban járt vala,
Men sloeg zijn voeten in boeien, In ijzeren ketens werd hij gekluisterd.
19 Mindazideig, a míg szava beteljesedett. Az Úr beszéde megpróbálta őt.
Maar toen eindelijk zijn voorzegging vervuld was, En Jahweh’s uitspraak hem in het gelijk had gesteld,
20 Elküldött a király és feloldotta őt, a népeken uralkodó, és szabaddá tette őt;
Beval de koning, hem te bevrijden, Liet de heerser der volken hem los;
21 Úrrá tevé őt az ő házán, és uralkodóvá minden jószágán;
Hij stelde hem aan tot heer van zijn huis, Tot bestuurder van heel zijn bezit.
22 Hogy főembereit tetszése szerint kötöztetheté, és véneit is bölcsességre taníthatá.
En terwijl hij diens vorsten door zijn geest onderrichtte, En wijsheid leerde aan zijn oudsten,
23 És beméne Izráel Égyiptomba, s Jákób a Khám földén zsellérkedék.
Trok Israël Egypte binnen, Werd Jakob gast in het land van Cham.
24 És igen megszaporítá az ő népét, és erősebbé tevé elnyomóinál.
Daar liet Hij zijn volk heel vruchtbaar worden, Veel talrijker dan zijn verdrukkers.
25 Elváltoztatá azoknak szívét, hogy gyűlöljék az ő népét, és álnokul cselekedjenek az ő szolgáival.
Maar toen hun hart verstarde, en zij zijn volk gingen haten, En trouweloos zijn dienaren kwelden,
26 Elküldte Mózest, az ő szolgáját, és Áront, a kit választott vala.
Zond Hij Moses, zijn dienstknecht, Aäron, dien Hij zelf had gekozen;
27 Elvégezék azok között az ő jeleit, és a csodákat a Khám földén.
En zij verrichtten zijn tekenen onder hen, En wonderen in het land van Cham.
28 Sötétséget bocsátott és elsötétítette azt, és azok nem engedetlenkedtek az ő rendeleteinek.
Hij zond duisternis af, en maakte het donker; Maar men achtte niet op zijn bevel.
29 Vizeiket vérré változtatá, és megölé az ő halaikat.
Hij veranderde hun wateren in bloed, En doodde hun vissen.
30 Földjük békáktól hemzsege, még a királyuk termeiben is.
Hun land krioelde van kikkers, Tot in de zalen zelfs van hun koning.
31 Szólt, és támadának legyek és szúnyogok minden ő határukon.
Hij sprak: Daar kwamen de muggen, Muskieten over heel hun gebied.
32 Adott nékik eső gyanánt jégesőt, és lángoló tüzet a földjökre.
Hij gaf hun hagel voor regen, En het vuur laaide op in hun land.
33 És elvevé szőlőjüket és fügefájokat, és széttördelé határuknak élő fáit.
Hij sloeg hun wijnstok en vijg, En knakte de bomen op hun grond.
34 Szólt és támada sáska, és megszámlálhatatlan cserebogár.
Hij sprak: Daar kwamen de sprinkhanen aan, En ontelbare slokkers;
35 És megemészte minden növényt az ő földjökön, és az ő szántóföldjöknek gyümölcsét megemészté.
Ze verslonden al het gewas op het veld, En schrokten de vruchten weg van hun akker.
36 És megöle minden elsőszülöttet földjökön, minden erejöknek zsengéjét.
Hij sloeg alle eerstgeborenen in hun land, Al de eersten van hun mannenkracht.
37 És kihozá őket ezüsttel és arannyal, és nemzetségeikben nem volt beteges.
Toen voerde Hij hen uit met zilver en goud, En geen van hun stammen bleef struikelend achter.
38 Örült Égyiptom, mikor kijövének, mert a tőlök való félelem megszállta őket.
Egypte was blij, dat ze gingen; Want de schrik voor hen had ze bevangen.
39 Felhőt terjeszte ki, hogy befedezze őket, és tüzet, hogy világítson éjjel.
En Hij spreidde een wolk uit tot dek, Een vuur, om de nacht te verlichten.
40 Könyörgött és fürjeket hoza, és mennyei kenyérrel elégítette meg őket.
Zij baden: Hij liet de kwakkels komen, En verzadigde hen met brood uit de hemel;
41 Megnyitotta a kősziklát és víz zúdula ki, folyóként futott a sivatagon.
Hij spleet de rotsen: daar borrelden de wateren, En vloeiden door de woestijn als een stroom:
42 Mert megemlékezett az ő szentséges igéretéről, a melyet tőn Ábrahámnak, az ő szolgájának.
Want Hij was zijn heilige belofte indachtig, Aan Abraham, zijn dienaar, gedaan!
43 Kihozá azért az ő népét örömmel, és az ő választottait vígassággal.
Zo leidde Hij zijn volk met gejubel, Zijn uitverkorenen onder gejuich.
44 És nékik adá a pogányok földét, és öröklék a népek fáradságos szerzeményét.
Hij schonk hun de landen der heidenen, En ze erfden het vermogen der volken:
45 Azért, hogy megtartsák az ő rendeleteit, és törvényeit megőrizzék. Dicsérjétek az Urat!
Opdat ze zijn geboden zouden volbrengen, En zijn wetten onderhouden!
