Zsoltárok 105
1 Magasztaljátok az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit!
Priser Herren, paakalder hans Navn, kundgører hans Gerninger iblandt Folkene!
2 Énekeljetek néki, zengedezzetek néki, beszéljétek el minden ő csodatételét.
Synger for ham, spiller for ham, taler om alle hans underfulde Gerninger!
3 Dicsekedjetek az ő szent nevével; örvendezzen azoknak a szívök, a kik keresik az Urat.
Roser eder af hans hellige Navn; deres Hjerte glæder sig, som søge Herren!
4 Kivánjátok az Urat és az ő erejét; keressétek az ő orczáját szüntelen.
Spørger efter Herren og hans Magt, søger hans Ansigt alle Tider!
5 Emlékezzetek meg az ő csodáiról, a melyeket cselekedett; jeleiről és az ő szájának ítéleteiről.
Ihukommer hans underfulde Gerninger, som han har gjort, hans Jærtegn og hans Munds Domme.
6 Oh Ábrahámnak, az ő szolgájának magva; oh Jákóbnak, az ő választottának fiai!
I, hans Tjener Abrahams Sæd! Jakobs Børn, hans udvalgte!
7 Ő, az Úr a mi Istenünk, az egész földre kihat az ő ítélete.
Han er Herren vor Gud; hans Domme ere over al Jorden.
8 Megemlékezik az ő szövetségéről mindörökké; az ő rendeletéről, a melyet megszabott ezer nemzetségiglen;
Han kommer evindelig sin Pagt i Hu, det Ord, som han har befalet til tusinde Slægter,
9 A melyet kötött Ábrahámmal, és az ő Izsáknak tett esküvéséről.
som han har indgaaet med Abraham, og sin Ed til Isaak,
10 És odaállatta azt Jákóbnak szabályul, Izráelnek örök szövetségül,
hvilken han opstillede for Jakob til en Skik, for Israel til en evig Pagt
11 Mondván: Néked adom Kanaán földét, sors szerint való örökségetekül.
sigende: Dig vil jeg give Kanaans Land til eders Arvs Lod;
12 Mikor még csekély számmal valának, igen kevesen és mintegy zsellérek abban,
der de vare en liden Hob, faa og fremmede deri;
13 És egyik nemzettől a másikhoz bujdosának, egyik országból a másik néphez:
og de vandrede fra Folk til Folk, fra et Rige til et andet Folkefærd.
14 Nem engedé, hogy valaki nyomorgassa őket, sőt királyokat is megfenyített miattok, mondván:
Han tillod intet Menneske at gøre dem Vold og revsede Konger for deres Skyld:
15 Meg ne illessétek az én felkentjeimet, és az én prófétáimnak ne ártsatok!
„Rører ikke mine salvede og gører ikke mine Profeter noget ondt‟.
16 Mikor éhséget idéze elő a földön; és a kenyérnek minden botját eltöré,
Og han kaldte Hunger over Landet, han formindskede alt Brøds Forraad.
17 Elküldött előttük egy férfiút, Józsefet, a ki rabul adatott vala el;
Han sendte en Mand forud for dem; til Træl blev Josef solgt.
18 A lábait békóba szorították, ő maga vasban járt vala,
De plagede hans Fødder i Stokken; han selv kom i Jern
19 Mindazideig, a míg szava beteljesedett. Az Úr beszéde megpróbálta őt.
indtil den Tid, da hans Ord traf ind, da Herrens Tale havde lutret ham.
20 Elküldött a király és feloldotta őt, a népeken uralkodó, és szabaddá tette őt;
Kongen sendte hen og lod ham løs; han, som herskede over Folkene, gav ham fri.
21 Úrrá tevé őt az ő házán, és uralkodóvá minden jószágán;
Han satte ham til Herre over sit Hus og til Hersker over alt sit Gods,
22 Hogy főembereit tetszése szerint kötöztetheté, és véneit is bölcsességre taníthatá.
at han kunde binde hans Fyrster efter sin Villie og lære hans Ældste Visdom.
23 És beméne Izráel Égyiptomba, s Jákób a Khám földén zsellérkedék.
Saa kom Israel til Ægypten og Jakob boede som fremmed i Kams Land.
24 És igen megszaporítá az ő népét, és erősebbé tevé elnyomóinál.
Men sit Folk gjorde han saare frugtbart og mægtigere end dets Modstandere.
25 Elváltoztatá azoknak szívét, hogy gyűlöljék az ő népét, és álnokul cselekedjenek az ő szolgáival.
Disses Sind omskiftede han, saa at de hadede hans Folk og handlede træskelig imod hans Tjenere.
26 Elküldte Mózest, az ő szolgáját, és Áront, a kit választott vala.
Han sendte Mose, sin Tjener, Aron, som han havde udvalgt.
27 Elvégezék azok között az ő jeleit, és a csodákat a Khám földén.
De kundgjorde hans Tegns Ord iblandt dem og hans Undere i Kams Land.
28 Sötétséget bocsátott és elsötétítette azt, és azok nem engedetlenkedtek az ő rendeleteinek.
Han sendte Mørke og lod det blive mørkt, og de vare ikke genstridige imod hans Ord.
29 Vizeiket vérré változtatá, és megölé az ő halaikat.
Han vendte deres Vande om til Blod og dræbte deres Fisk.
30 Földjük békáktól hemzsege, még a királyuk termeiben is.
Deres Land vrimlede af Frøer lige indtil i deres Kongers Kamre.
31 Szólt, és támadának legyek és szúnyogok minden ő határukon.
Han talte, saa kom der Utøj, Lus, over hele deres Landemærke.
32 Adott nékik eső gyanánt jégesőt, és lángoló tüzet a földjökre.
Han lod deres Regnbyger blive til Hagel, til Ildslue i deres Land.
33 És elvevé szőlőjüket és fügefájokat, és széttördelé határuknak élő fáit.
Og han slog deres Vinstokke og deres Figentræer og sønderbrød Træerne inden deres Landemærke.
34 Szólt és támada sáska, és megszámlálhatatlan cserebogár.
Han talte, saa kom der Græshopper og Høskrækker, og der var ikke Tal paa dem.
35 És megemészte minden növényt az ő földjökön, és az ő szántóföldjöknek gyümölcsét megemészté.
Og de aade alle Urter i deres Land, og de aade Frugten paa deres Mark.
36 És megöle minden elsőszülöttet földjökön, minden erejöknek zsengéjét.
Han slog og alt førstefødt i deres Land, Førstegrøden af al deres Kraft.
37 És kihozá őket ezüsttel és arannyal, és nemzetségeikben nem volt beteges.
Men hine førte han ud med Sølv og Guld, og der var ingen skrøbelig iblandt deres Stammer.
38 Örült Égyiptom, mikor kijövének, mert a tőlök való félelem megszállta őket.
Ægypten blev glad, der de droge ud; thi Frygt for dem var falden paa det.
39 Felhőt terjeszte ki, hogy befedezze őket, és tüzet, hogy világítson éjjel.
Han udbredte en Sky til Skjul og en Ild til at lyse om Natten.
40 Könyörgött és fürjeket hoza, és mennyei kenyérrel elégítette meg őket.
De bade, saa lod han Vagtler komme og mættede dem med Himmelbrød.
41 Megnyitotta a kősziklát és víz zúdula ki, folyóként futott a sivatagon.
Han oplod en Klippe, og der flød Vand, det løb igennem de tørre Steder som en Flod.
42 Mert megemlékezett az ő szentséges igéretéről, a melyet tőn Ábrahámnak, az ő szolgájának.
Thi han kom sit hellige Ord i Hu og sin Tjener Abraham.
43 Kihozá azért az ő népét örömmel, és az ő választottait vígassággal.
Og han førte sit Folk ud med Glæde, sine udvalgte med Frydeskrig.
44 És nékik adá a pogányok földét, és öröklék a népek fáradságos szerzeményét.
Og han gav dem Hedningernes Lande; og de arvede, hvad Folkene havde haft Møje for,
45 Azért, hogy megtartsák az ő rendeleteit, és törvényeit megőrizzék. Dicsérjétek az Urat!
paa det de skulde holde hans Skikke og bevare hans Love. Halleluja!
