Zsoltárok 104
1 Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
Alaba al Señor, alma mía. Oh Señor mi Dios, eres muy grande; estás vestido de gloria y esplendor.
2 A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
Estás vestido de luz como con una túnica; extendiendo los cielos como una cortina:
3 A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
El arco de tu casa se basa en las aguas; haces de las nubes tu carruaje; vas en las alas del viento:
4 A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
Él hace que los vientos sean sus ángeles, y las llamas de fuego sus siervos.
5 Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
Él hizo la tierra fuerte sobre sus bases, para que no se mueva para siempre jamás;
6 Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
Cubriéndolo con el mar como con una túnica: las aguas eran altas sobre las montañas;
7 Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
A la voz de tu palabra fueron en fuga; al sonido de tu trueno se fueron con miedo;
8 Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
Subieron los montes y los valles descendieron al lugar que tú preparó para ellos.
9 Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
Hiciste un límite sobre el cual no podían ir, para que la tierra nunca más fuera cubierta por ellos.
10 A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
Enviaste las fuentes a los valles; ellos están fluyendo entre las colinas.
11 Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
Dan de beber a toda bestia del campo; los asnos de la montaña vienen a buscar agua.
12 Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
Las aves del cielo tienen sus lugares de descanso junto a ellas, y cantan entre las ramas.
13 A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.
Él hace caer la lluvia de sus tiendas en los montes; la tierra está llena del fruto de sus obras.
14 A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,
Él hace crecer la hierba para el ganado, y las plantas para el uso del hombre; para que el pan salga de la tierra;
15 És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.
Y el vino para alegrar el corazón del hombre, y el aceite para hacer resplandecer su rostro, y el pan para fortalecer su corazón.
16 Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
Los árboles del Señor están llenos de crecimiento, los cedros del Líbano de su plantación;
17 A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
Donde las aves tienen sus lugares de descanso; en cuanto a la cigüeña, los árboles altos son su casa.
18 A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
Las altas colinas son un lugar seguro para las cabras de montaña, y las rocas para las pequeñas bestias.
19 Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
Hizo la luna como señal de las divisiones del año; enseñando al sol el momento de su descenso.
20 Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;
Cuando se oscurece, es de noche, cuando todas las bestias del bosque salen silenciosamente de sus lugares secretos.
21 Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.
Los leoncillos rugen corren tras su comida; buscando de Dios su comida.
22 Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;
Sale el sol, y se juntan, y vuelven a sus lugares secretos para descansar.
23 Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.
El hombre sale a su trabajo, y a su negocio, hasta la tarde.
24 Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
¡Oh Señor, cuán grande es el número de tus obras! en sabiduría los has hecho todos; la tierra está llena de las cosas que has hecho.
25 Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
Allí está el gran mar ancho, donde hay seres vivientes, grandes y pequeños, más de los que pueden ser contados.
26 Amott gályák járnak s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
Allí van los barcos; está esa gran bestia Leviatán. que has hecho como un juguete.
27 Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.
Todos ellos están esperando por ti, para darles su comida a su tiempo.
28 Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
Ellos toman lo que les das; están llenos de las cosas buenas que provienen de tu mano abierta.
29 Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
Si tu cara se esconde de ellos. están turbados; cuando les quitas el aliento, llegan a su fin y vuelven al polvo.
30 Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
envías tu espíritu, se les da vida; haces nueva la faz de la tierra.
31 Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;
Sea la gloria del Señor para siempre; que el Señor tenga gozo en sus obras.
32 A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
a cuya mirada tiembla la tierra; a cuyo toque las montañas emiten humo.
33 Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
Y haré canciones al Señor toda mi vida; Haré melodía a mi Dios mientras tenga mi ser.
34 Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
Que mis pensamientos sean dulces para él; me alegraré en el Señor.
35 Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!
Permitan que los pecadores sean cortados de la tierra, y que todos los malvados lleguen a su fin. Alaba al Señor, alma mía. Alaba al Señor.
