Zsoltárok 104
1 Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
Bendice, alma mía, al SEÑOR. SEÑOR, Dios mío, mucho te has engrandecido; de gloria y de hermosura te has vestido.
2 A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
El que se cubre de luz como de vestidura, que extiende los cielos como una cortina;
3 A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
que establece sus aposentos entre las aguas; el que pone las nubes por su carroza, el que anda sobre las alas del viento;
4 A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
el que hace a sus ángeles espíritus, sus ministros fuego flameante.
5 Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
El fundó la tierra sobre sus basas; no se moverá por ningún siglo.
6 Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
Con el abismo, como con vestido, la cubriste; sobre los montes estaban las aguas.
7 Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
A tu reprensión huyeron; por el sonido de tu trueno se apresuraron;
8 Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
salieron los montes, descendieron por los valles a este lugar que tú les fundaste.
9 Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
Les pusiste término, el cual no traspasarán; ni volverán a cubrir la tierra.
10 A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
Tú eres el que envías las fuentes por los arroyos; van entre los montes.
11 Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
Abrevan a todas las bestias del campo; quebrantan su sed los asnos salvajes.
12 Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
Junto a aquellos habitan las aves de los cielos; entre las hojas dan voces.
13 A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.
El que riega los montes desde sus aposentos; del fruto de sus obras se sacia la tierra.
14 A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,
El que hace producir el heno para las bestias, y la hierba para el servicio del hombre; sacando el pan de la tierra.
15 És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.
Y el vino que alegra el corazón del hombre; haciendo relumbrar el rostro con el aceite, y el pan que sustenta el corazón del hombre.
16 Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
Se sacian los árboles del SEÑOR, los cedros del Líbano que él plantó.
17 A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
Para que allí aniden las aves; en las hayas tiene su casa la cigüeña.
18 A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
Los montes altos para las cabras monteses; las peñas, madrigueras para los conejos.
19 Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
Hizo la luna para los tiempos; el sol conoció su occidente.
20 Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;
Pones las tinieblas, y es la noche; en ella corren todas las bestias del monte.
21 Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.
Los leoncillos braman a la presa, y para buscar de Dios su comida.
22 Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;
Sale el sol, se recogen, y se echan en sus cuevas.
23 Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.
Sale el hombre a su hacienda, y a su labranza hasta la tarde.
24 Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
¡Cuán muchas son tus obras, oh SEÑOR! Hiciste todas ellas con sabiduría; la tierra está llena de tu posesión.
25 Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
Asimismo este gran mar y ancho de términos; allí hay peces sin número, animales pequeños y grandes.
26 Amott gályák járnak s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
Allí andan navíos; allí este leviatán que hiciste para que jugase en él.
27 Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.
Todos ellos esperan a ti, para que les des su comida a su tiempo.
28 Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
Les das, recogen; abres tu mano, se sacian de bien.
29 Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
Escondes tu rostro, se turban; les quitas el espíritu, dejan de ser, y se tornan en su polvo.
30 Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
Envías tu espíritu, se crean; y renuevas la faz de la tierra.
31 Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;
Sea la gloria al SEÑOR para siempre; alégrese SEÑOR en sus obras;
32 A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
el cual mira a la tierra, y ella tiembla; toca en los montes, y humean.
33 Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
Al SEÑOR cantaré en mi vida; a mi Dios diré salmos mientras viviere.
34 Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
Me será suave hablar de él; yo me alegraré en el SEÑOR.
35 Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!
Sean consumidos de la tierra los pecadores, y los impíos dejen de ser. Bendice, alma mía, al SEÑOR. Alelu-JAH ( Alabemos al SEÑOR ).
