Zsoltárok 104
1 Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
BENDICE, alma mía, á Jehová. Jehová, Dios mío, mucho te has engrandecido; haste vestido de gloria y de magnificencia.
2 A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
El que se cubre de luz como de vestidura, que extiende los cielos como una cortina;
3 A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
Que establece sus aposentos entre las aguas; el que pone las nubes por su carroza, el que anda sobre las alas del viento;
4 A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
El que hace á sus ángeles espíritus, sus ministros al fuego flameante.
5 Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
El fundó la tierra sobre sus basas; no será jamás removida.
6 Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
Con el abismo, como con vestido, la cubriste; sobre los montes estaban las aguas.
7 Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
A tu reprensión huyeron; al sonido de tu trueno se apresuraron;
8 Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
Subieron los montes, descendieron los valles, al lugar que tú les fundaste.
9 Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
Pusísteles término, el cual no traspasarán; ni volverán á cubrir la tierra.
10 A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
[Tú eres] el que envías las fuentes por los arroyos; van entre los montes.
11 Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
Abrevan á todas las bestias del campo: quebrantan su sed los asnos montaraces.
12 Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
Junto á aquellos habitarán las aves de los cielos; entre las ramas dan voces.
13 A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.
El que riega los montes desde sus aposentos: del fruto de sus obras se sacia la tierra.
14 A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,
El que hace producir el heno para las bestias, y la hierba para el servicio del hombre; sacando el pan de la tierra.
15 És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.
Y el vino que alegra el corazón del hombre, [y] el aceite que hace lucir el rostro, y el pan que sustenta el corazón del hombre.
16 Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
Llénanse de [jugo] los árboles de Jehová, los cedros del Líbano que él plantó.
17 A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
Allí anidan las aves; en las hayas [hace] su casa la cigüeña.
18 A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
Los montes altos para las cabras monteses; las peñas, madrigueras para los conejos.
19 Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
Hizo la luna para los tiempos: el sol conoce su ocaso.
20 Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;
Pone las tinieblas, y es la noche: en ella corretean todas las bestias de la selva.
21 Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.
Los leoncillos braman á la presa, y para buscar de Dios su comida.
22 Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;
Sale el sol, recógense, y échanse en sus cuevas.
23 Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.
Sale el hombre á su hacienda, y á su labranza hasta la tarde.
24 Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
¡Cuán muchas son tus obras, oh Jehová! Hiciste todas ellas con sabiduría: la tierra está llena de tus beneficios.
25 Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
[Asimismo] esta gran mar y ancha de términos: en ella pescados sin número, animales pequeños y grandes.
26 Amott gályák járnak s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
Allí andan navíos; allí este leviathán que hiciste para que jugase en ella.
27 Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.
Todos ellos esperan en ti, para que les des su comida á su tiempo.
28 Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
Les das, recogen; abres tu mano, hártanse de bien.
29 Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
Escondes tu rostro, túrbanse: les quitas el espíritu, dejan de ser, y tórnanse en su polvo.
30 Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
Envías tu espíritu, críanse: y renuevas la haz de la tierra.
31 Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;
Sea la gloria de Jehová para siempre; alégrese Jehová en sus obras;
32 A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
El cual mira á la tierra, y ella tiembla; toca los montes, y humean.
33 Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
A Jehová cantaré en mi vida: á mi Dios salmearé mientras viviere.
34 Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
Serme ha suave hablar de él: yo me alegraré en Jehová.
35 Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!
Sean consumidos de la tierra los pecadores, y los impíos dejen de ser. Bendice, alma mía, á Jehová. Aleluya.
