Zsoltárok 104
1 Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
Bendice, alma mía, a Yavé. ¡Oh Yavé, ʼElohim mío, cuánto te has engrandecido! Estás cubierto de esplendor y majestad.
2 A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
Te cubres como con un manto de luz. Extiendes el cielo como una cortina.
3 A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
Él coloca sobre las aguas las vigas de sus altas moradas. Él convierte las nubes en su carroza. Él anda sobre las alas del viento.
4 A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
Él designa los vientos como sus mensajeros, Y las llamas de fuego, como sus ministros.
5 Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
Él estableció la tierra sobre sus cimientos Para que no sea sacudida.
6 Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
Le colocaste como una ropa el abismo. Las aguas estaban sobre las montañas.
7 Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
A tu reprensión huyeron, Se precipitaron al estruendo de tu trueno.
8 Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
Subieron las montañas, Bajaron los valles al lugar que estableciste para ellos.
9 Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
Les fijaste un límite que no traspasarán, De manera que no volverán a cubrir la tierra.
10 A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
Él envía manantiales por los valles. Ellos fluyen entre las montañas.
11 Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
Dan de beber a todas las bestias del campo. Mitigan su sed los asnos monteses.
12 Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
Junto a ellos habitan las aves del cielo. Elevan voces entre las ramas.
13 A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.
Él riega las montañas desde sus altas cámaras. Con el fruto de las obras de Él está saciada la tierra.
14 A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,
Él desarrolla el pasto para el ganado, Y la vegetación para el servicio del hombre De tal modo que saque alimento de la tierra,
15 És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.
Y vino que alegra el corazón del hombre, El aceite para que brille su semblante Y el pan que sustenta la vida del hombre.
16 Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
Los árboles de Yavé beben su savia, Los cedros del Líbano que Él plantó,
17 A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
Donde las aves construyen sus nidos, La cigüeña, cuya casa está en los cipreses,
18 A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
Las altas montañas para las cabras monteses, Las peñas, madrigueras de los conejos.
19 Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
Él hizo la luna para las estaciones. El sol conoce el punto de su ocaso.
20 Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;
Pones la oscuridad y es de noche. En ella corretean todos los animales del bosque.
21 Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.
Los leoncillos rugen tras la presa Y buscan de ʼEL su comida.
22 Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;
Al salir el sol se retiran Y se echan en sus guaridas.
23 Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.
Sale el hombre a su trabajo, A su labor hasta el anochecer.
24 Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
¡Cuán innumerables son tus obras, oh Yavé! Hiciste todas ellas con sabiduría. La tierra está llena de tus posesiones.
25 Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
Ahí está el grande y ancho mar, Donde hay enjambre de incontables animales, Tanto pequeños como grandes.
26 Amott gályák járnak s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
Allí navegan los barcos, [Y el ]cocodrilo que formaste para que juguetee en él.
27 Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.
Todos ellos esperan en Ti Para que les des su comida en su tiempo.
28 Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
Les das, ellos recogen. Abres tu mano, Y se sacian con lo bueno.
29 Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
Ocultas tu rostro Y ellos se desmayan. Les retiras su aliento, Y ellos expiran y vuelven a su polvo.
30 Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
Envías tu aliento, Son creados, Y renuevas la superficie de la tierra.
31 Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;
¡Sea la gloria de Yavé para siempre! ¡Que se alegre Yavé en sus obras!
32 A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
Él mira a la tierra, Y ella tiembla, Él toca las montañas, Y ellas humean.
33 Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
A Yavé cantaré en mi vida, Mientras tenga vida cantaré salmos a mi ʼElohim.
34 Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
Sea agradable a Él mi meditación. Yo me regocijaré en Yavé.
35 Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!
Sean exterminados de la tierra los pecadores Y los perversos dejen de ser. ¡Bendice, alma mía, a Yavé! ¡Alaben a YA!
