Zsoltárok 104
1 Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
¡Qué todo mi ser alabe al Señor! ¡Dios mío, eres tan grande, revestido en majestad y esplendor!
2 A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
Usas la luz como vestidura; tú extiendes el tejido de los cielos.
3 A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
Colocas las vigas de tu casa en las nubes de lluvia. Haces de las nubes de los cielos tus carruajes. Te montas sobre las alas del viento.
4 A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
Haces de los vientos tus ángeles, y a las llamas de fuego tus sirvientes.
5 Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
Tú pusiste la tierra sobre sus bases; y nunca será estremecida.
6 Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
Estaba cubierta con océanos profundos, las aguas cubrían las montañas—
7 Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
pero a tu orden las aguas huyeron; al sonido de tu trueno corren.
8 Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
Las montañas se levantaron y los valles se hundieron hasta donde tú habías determinado.
9 Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
Pusiste un límite para los océanos, para que no regresaran y volvieran a cubrir la tierra.
10 A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
Haces que los manantiales fluyan hacia los arroyos, bajando desde las montañas.
11 Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
Proveen agua para todos los animales salvajes, para que los caballos salvajes aplaquen su sed.
12 Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
Los pájaros construyen sus nidos entre los árboles al lado de las corrientes de agua, cantando entre el follaje.
13 A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.
Envías lluvias sobre las montañas desde tu hogar en lo más alto; llenas la tierra con cosas buenas.
14 A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,
Haces que la grama crezca para las vacas, y las plantas también para que la gente se alimente de ellas, cultivos de la tierra para servir como alimento,
15 És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.
y vino para hacerlos felices, aceite de oliva para hacer resplandecer sus rostros, y pan para hacerlos fuertes.
16 Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
Los árboles del Señor están bien regados, los cedros del líbano que Él plantó.
17 A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
Los gorriones se anidan ahí; las garzas hacen sus nidos en los más altos árboles.
18 A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
Las cabras salvajes viven en los picos de las montañas; y los damanes se esconden entre las rocas.
19 Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
Tú hiciste la luna para marcar los meses, y el sol sabe cuándo ponerse.
20 Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;
Haces caer la oscuridad para que venga la noche, el momento en el que los animales del bosque salen a cazar.
21 Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.
Los jóvenes leones rugen mientras buscan a su presa, buscando la comida que Dios les proveyó.
22 Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;
Cuando el sol sale vuelven a sus guaridas para descansar.
23 Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.
Entonces las personas salen a hacer sus tareas, y trabajan hasta el ocaso.
24 Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
Señor, ¡Cuántas cosas has hecho, todas ellas sabiamente formadas! La tierra está llena de tus criaturas.
25 Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
Considera el mar, profundo y ancho, lleno de todos los tipos de seres vivientes, grandes y pequeños.
26 Amott gályák járnak s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
Los barcos navegan allí, y el Leviatán, que creaste para que jugara en él.
27 Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.
Todas las criaturas te buscan para que les des comida en el momento correcto.
28 Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
Cuando se las provees, la recogen. Les repartes alimento a todos, y son saciados.
29 Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
Cuando te alejas de ellos, se aterrorizan; cuando retiras su aliento de vida, ellos mueren y regresan al polvo.
30 Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
Mas cuando envías tu aliento, son creados, y la vida cubre la tierra una vez más.
31 Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;
¡Qué la gloria del Señor permanezca para siempre! El Señor se alegra con todo lo que ha hecho.
32 A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
Solo tiene que mirar hacia la tierra y esta tiembla; las montañas dejan salir humo a su toque.
33 Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
Cantaré al Señor mientras viva; cantaré alabanzas a Dios toda mi vida.
34 Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
Ojalá el Señor se plazca con mis pensamientos porque me alegro en el Señor.
35 Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!
¡Sean destruidos los pecadores de la tierra; qué los malvados dejen de existir! ¡Todo mi ser alabe al Señor!
