Zsoltárok 104
1 Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
Blagoslavljaj Gospoda, oh moja duša. Oh Gospod, moj Bog, ti si tako velik, oblečen si s častjo in veličanstvom.
2 A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
Ki se pokrivaš s svetlobo kakor z obleko, ki razteguješ nebo kakor zaveso.
3 A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
Ki polagaš bruna svojih sob v vodah, ki delaš oblake [za] svoj bojni voz, ki hodiš na perutih vetra.
4 A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
Ki svoje angele delaš za duhove, svoje služabnike za goreč ogenj.
5 Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
Ki polagaš temelje zemlji, da na veke ne bo odstranjena.
6 Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
Pokrivaš jo z globinami kakor z obleko; vode stojijo nad gorami.
7 Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
Ob tvojem oštevanju so zbežale, ob glasu tvojega groma so odhitele.
8 Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
Gredo gor po gorah, gredo dol po dolinah, na kraj, ki si ga ti osnoval zanje.
9 Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
Postavil si mejo, da je ne morejo prečkati, da se ponovno ne obrnejo in ne pokrijejo zemlje.
10 A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
On izvire pošilja v doline, ki tečejo med hribi.
11 Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
Dajejo piti vsaki poljski živali, divji osli si gasijo žejo.
12 Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
Poleg njih bo perjad neba, ki žvrgoli med mladikami, imela svoje prebivališče.
13 A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.
Iz svojih sob namaka hribe; zemlja je nasičena s sadom tvojih del.
14 A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,
Travi povzroča, da raste za živino in zelišče za služenje človeku, da lahko obrodi hrano iz zemlje
15 És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.
in vino, da razveseljuje človekovo srce in olje, da njegovemu obrazu stori, da zasveti in kruh, ki utrjuje človekovo srce.
16 Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
Gospodova drevesa so polna soka, libanonske cedre, ki jih je posadil,
17 A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
kjer si ptice pletejo svoja gnezda; glede štorklje, so ciprese njena hiša.
18 A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
Visoki hribi so zatočišče za divje koze in skale za kunce.
19 Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
Luno je določil za obdobja, sonce pozna svoje zahajanje.
20 Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;
Delaš temo in je noč, ko vse gozdne živali lazijo naprej.
21 Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.
Mladi levi rjovejo za svojim plenom in iščejo svojo hrano od Boga.
22 Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;
Sonce vzhaja, zberejo se skupaj in se zleknejo v svoje brloge.
23 Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.
Človek hodi naprej k svojemu delu in k svojemu trudu do večera.
24 Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
Oh Gospod, kako mnogotera so tvoja dela! V modrosti si jih vsa naredil; zemlja je polna tvojih bogastev.
25 Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
Tako je to veliko in široko morje, v katerem so brezštevilne plazeče stvari, tako majhne kakor velike živali.
26 Amott gályák járnak s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
Tam se vozijo ladje, tam je ta leviatán, ki si ga naredil, da se igra v njem.
27 Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.
Vsi ti čakajo nate, da jim lahko daš njihovo hrano v pravšnjem obdobju.
28 Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
To jim daješ, pobirajo; odpiraš svojo roko, nasičujejo se z dobrim.
29 Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
Skrivaš svoj obraz, preplašijo se; jemlješ njihov dih, poginejo in se vrnejo k svojemu prahu.
30 Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
Svojega duha pošiljaš naprej, ustvarjeni so; in obnavljaš obličje zemlje.
31 Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;
Gospodova slava bo vztrajala na veke. Gospod se bo veselil v svojih delih.
32 A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
Gleda na zemljo in ta se trese; dotika se hribov in se kadijo.
33 Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
Dokler živim, bom prepeval Gospodu; dokler imam svoj obstoj, bom prepeval hvalo svojemu Bogu.
34 Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
Moje premišljevanje o njem bo prijetno; veselil se bom v Gospodu.
35 Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!
Naj bodo grešniki použiti z zemlje in naj zlobnega ne bo več. Blagoslavljaj Gospoda, oh moja duša. Hvalite Gospoda.
