Zsoltárok 104
1 Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
Louva, minha alma, ao SENHOR; ó SENHOR meu Deus, tu és grandioso; de majestade e de glória estás vestido.
2 A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
Tu estás coberto de luz, como que uma roupa; estendes os céus como cortinas.
3 A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
Ele, que fixou seus cômodos sobre as águas; que faz das nuvens sua carruagem; que se move sobre as asas do vento.
4 A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
Que faz de seus anjos ventos, e de seus servos fogo flamejante.
5 Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
Ele fundou a terra sobre suas bases; ela jamais se abalará.
6 Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
Com o abismo, como um vestido, tu a cobriste; sobre os montes estavam as águas.
7 Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
Elas fugiram de tua repreensão; pela voz de teu trovão elas se recolheram apressadamente.
8 Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
Os montes subiram [e] os vales desceram ao lugar que tu lhes tinha fundado.
9 Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
Tu [lhes] puseste um limite, que não ultrapassarão; não voltarão mais a cobrir a terra.
10 A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
Ele envia fontes aos vales, para que corram por entre os montes.
11 Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
Elas dão de beber a todos os animais do campo; os asnos selvagens matam a sede [com elas].
12 Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
Junto a elas habitam as aves dos céus, que dão [sua] voz dentre os ramos.
13 A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.
Ele rega os montes desde seus cômodos; a terra se farta do fruto de tuas obras.
14 A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,
Ele faz brotar a erva para os animais, e as plantas para o trabalho do homem, fazendo da terra produzir o pão,
15 És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.
E o vinho, que alegra o coração do homem, [e] faz o rosto brilhar o rosto com o azeite; com o pão, que fortalece o coração do homem.
16 Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
As árvores do SENHOR são fartamente [nutridas], os cedros do Líbano, que ele plantou.
17 A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
Onde as aves fazem ninhos, e os pinheiros são as casas para as cegonhas.
18 A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
Os altos montes são para as cabras selvagens; as rochas, refúgio para os coelhos.
19 Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
Ele fez a lua para [marcar] os tempos, e o sol sobre seu poente.
20 Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;
Ele dá ordens à escuridão, e faz haver noite, quando saem todos os animais do mato.
21 Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.
Os filhos dos leões, rugindo pela presa, e para buscar de Deus sua comida.
22 Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;
Quando o sol volta a brilhar, [logo] se recolhem, e vão se deitar em suas tocas.
23 Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.
Então o homem sai para seu trabalho e sua obra até o entardecer.
24 Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
Como são muitas as suas obras, SENHOR! Tu fizeste todas com sabedoria; a terra está cheia de teus bens.
25 Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
Este grande e vasto mar, nele há inúmeros seres, animais pequenos e grandes.
26 Amott gályák járnak s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
Por ali andam os navios e o Leviatã que formastes, para que te alegrasses nele.
27 Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.
Todos eles aguardam por ti, que [lhes] dês seu alimento a seu tempo [devido].
28 Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
O que tu dás, eles recolhem; tu abres tua mão, [e] eles se fartam de coisas boas.
29 Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
[Quando] tu escondes teu rosto, eles ficam perturbados; [quando] tu tiras o fôlego deles, [logo] eles morrem, e voltam ao seu pó.
30 Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
Tu envias o teu fôlego, e logo são criados; e [assim] tu renovas a face da terra.
31 Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;
A glória do SENHOR será para sempre; alegre-se o SENHOR em suas obras.
32 A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
[Quando] ele olha para a terra, [logo] ela treme; [quando] ele toca nos montes, eles soltam fumaça.
33 Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
Cantarei ao SENHOR em [toda] a minha vida; tocarei música ao meu Deus enquanto eu existir.
34 Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
Meus pensamentos lhe serão agradáveis; eu me alegrarei no SENHOR.
35 Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!
Os pecadores serão consumidos da terra, e os maus não existirão mais. Bendizei, ó minha alma, ao SENHOR! Aleluia!
