Zsoltárok 104
1 Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
Bendize, ó alma minha, ao Senhor: Senhor Deus meu, tu és magnificentíssimo, estás vestido de glória e de magestade.
2 A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
Ele se cobre de luz como de um vestido, estende os céus como uma cortina.
3 A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
Põe nas águas as vigas das suas câmaras; faz das nuvens o seu carro, anda sobre as asas do vento.
4 A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
Faz dos seus anjos espíritos, dos seus ministros um fogo abrazador.
5 Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
Lançou os fundamentos da terra, para que não vacile em tempo algum.
6 Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
Tu a cobres com o abismo, como com um vestido: as águas estavam sobre os montes.
7 Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
Á tua repreensão fugiram: à voz do teu trovão se apressaram.
8 Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
Sobem aos montes, descem aos vales, até ao lugar que para elas fundaste.
9 Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
Termo lhes puseste, que não ultrapassarão, para que não tornem mais a cobrir a terra.
10 A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
Tu, que fazes sair as fontes nos vales, as quais correm entre os montes.
11 Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
Dão de beber a todo o animal do campo; os jumentos montezes matam a sua sede.
12 Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
Junto delas as aves do céu terão a sua habitação, cantando entre os ramos.
13 A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.
Ele rega os montes desde as suas câmaras: a terra se farta do fruto das suas obras.
14 A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,
Faz crescer a erva para as bestas, e a verdura para o serviço do homem, para fazer sair da terra o pão,
15 És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.
E o vinho que alegra o coração do homem, e o azeite que faz reluzir o seu rosto, e o pão que fortalece o coração do homem.
16 Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
As árvores do Senhor fartam-se de seiva, os cedros do líbano que ele plantou,
17 A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
Onde as aves se aninham: enquanto à cegonha, a sua casa é nas faias.
18 A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
Os altos montes são um refúgio para as cabras montezes, e as rochas para os coelhos.
19 Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
Designou a lua para as estações: o sol conhece o seu ocaso.
20 Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;
Ordenas a escuridão, e faz-se noite, na qual saem todos os animais da selva.
21 Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.
Os leãozinhos bramam pela preza, e de Deus buscam o seu sustento.
22 Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;
Nasce o sol e logo se acolhem, e se deitam nos seus covis.
23 Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.
Então sai o homem à sua obra e ao seu trabalho, até à tarde.
24 Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
Ó Senhor, quão variadas são as tuas obras! todas as coisas fizeste com sabedoria; cheia está a terra das tuas riquezas.
25 Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
Assim é este mar grande e muito espaçoso, onde há réptis sem número, animais pequenos e grandes.
26 Amott gályák járnak s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
Ali andam os navios; e o leviathan que formaste para nele folgar.
27 Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.
Todos esperam de ti, que lhes dês o seu sustento em tempo oportuno.
28 Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
Dando-lho tu, eles o recolhem; abres a tua mão, e se enchem de bens.
29 Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
Escondes o teu rosto, e ficam perturbados: se lhes tiras o fôlego, morrem, e voltam para o seu pó.
30 Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
Envias o teu espírito, e são criados, e assim renovas a face da terra.
31 Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;
A glória do Senhor durará para sempre: o Senhor se alegrará nas suas obras.
32 A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
Olhando ele para a terra, ela treme; tocando nos montes, logo fumegam.
33 Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
Cantarei ao Senhor enquanto eu viver; cantarei louvores ao meu Deus, enquanto eu tiver existência.
34 Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
A minha meditação acerca dele será suave: eu me alegrarei no Senhor.
35 Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!
Desçam da terra os pecadores, e os ímpios não sejam mais. bendize, ó alma minha, ao Senhor. louvai ao Senhor.
