Zsoltárok 104
1 Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
NEN i kapina Ieowa! Ieowa ai Kot, komui meid lapalap, komui me kapwateki linan o manaman.
2 A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
Japwilim ar likau iei marain, me komui kot lole; kom kotin pak pajan nanlan dueta likau eu.
3 A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
Kom kin kotin wia kida pil pali poa en ponepon, a tapok kan wiala tan war omui, me kom kin kotikot jili ki pa en an.
4 A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
Kom me kotin wia kila japwilim omui tounlan kan kijinian o japwilim ar ladu kan umpul en kijiniai.
5 Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
A kotin kajonedier jappa pon a pajon, a jota pan mokid kokolata.
6 Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
Kom kotin kadupale kidi i dueta likau eu, pil akan ileilada jan nana kan.
7 Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
Re tan wei mon ar majan, re madan wei mon nil en omui nanjapwe.
8 Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
Nana kan kokodar, a wau kan kokodier on waja, me kom kotin kileledier on ir.
9 Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
Kom kotiki on ir irair eu, me re jota pan dauli wei; re jolar pan pur on kadupaledi jappa.
10 A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
Kom kin kotin wiada, parer en kujukujda nan wau kan; re kin pwilipwil wei nan pun en nana kan.
11 Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
Re kotin kanim pileda man en nan jap akan o man en nan wei.
12 Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
Manpir en pan lan kin kaukaujon ni kail a, re kin kakaul nin tuka kan.
13 A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.
Komui me kin kotin kanim pileda nana kan jan japwilim omui pera poa. Kom kin kotin kadire kila wa kan jappa, me kom kotin wiadar.
14 A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,
Komui me kotin kawojadan man akan ra, o wan tuka me mau on aramaj, pwen kapwareda jan nan pwel mana on aramaj akan.
15 És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.
O wain en kaperenda monion en aramaj, o le en kalinanada maj en aramaj, o prot en kakelada war en aramaj.
16 Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
Japwilim en Ieowa tuka kan pan medila, jeder en Lipanon akan, me a kotin padukedier.
17 A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
Waja manpir kin paj kin ia, o raier kaujon nan jeder.
18 A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
Nana ileile iei deun kemjo, a paip akan deun repit en wel.
19 Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
A kotin wiadar jaunipon i, pwen kilelekidi anjau kan, ketipin aja waja me a pan kirila ia.
20 Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;
Kom kin kotin wiada pon, man en nan wel rap mokidada.
21 Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.
Laien pulepul weriwerki kan arail mana, re kin idok ren Kot, me re pan kan.
22 Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;
Katipin lao dakada, re kin purela wonon nan por ar akan.
23 Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.
Aramaj ap kolan ar dodok, wia japajap lel nin jautik.
24 Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
Main leowa, ar wiawia kan me dodok melel! Kom kotin kajone irail di ki omui erpit o jappa me direki japwilim omui dipijou kan.
25 Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
Madau me kalaimun o dalap in pali karoj; i waja me dir en mam, me jota kak wadawad, man tikitik o kalaimun.
26 Amott gályák járnak s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
I waja me jop akan kin tanatan ia, o walroj, me komui kotin wiadar, kin madomadon lole.
27 Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.
lr karoj kin auiaui komui, pwe komui en kotin katunole kin ir kan arail ni ar anjau.
28 Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
Kom kin kotiki on ir, rap nanak pena; komui kotiki pajan lim omui, rap pan medi kila me mau kan.
29 Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
Ni omui pan karirila jilan omui, rap pan majapwekada, kom kin kotiki jan ir anian arail, rap pan mela o purelan ar pwel par.
30 Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
Kom kin kotin kadarala an omui, ran pan wiauiada, o komui kin kawilikapada maj en jap o.
31 Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;
Linan en leowa pan duedueta. leowa pan kotin peren kida japwilim a wiawia kan.
32 A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
A lau kotin ireron toun jappa, jappa ap rerer; a lao kotin jair nan kan, rap adida.
33 Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
Arain ai maur i pan kakauli on Ieowa, o arain ai mi jappa er, i pan kauleki pjalm kan on ai Kot.
34 Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
I men, ai kajokajoi en kaperenda kupur a; i pan polauleki leowa.
35 Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!
Me dipan akan en niki jan jappa, o me doo jan Kot akan en jola mia. Nen i kalinaila leowa! Aleluia!
