Zsoltárok 104
1 Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
Teici To Kungu, mana dvēsele! Kungs, mans Dievs, Tu esi ļoti liels, ar augstību un godību aptērpies.
2 A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
Tu ģērbies gaišumā kā apģērbā; tu izklāj debesis kā telti.
3 A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
Tu ūdeņus augstībā sev lieci par grīdu, tu dari padebešus par saviem ratiem, tu staigā uz vēja spārniem.
4 A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
Tu dari vējus par Saviem eņģeļiem un uguns liesmas par Saviem sulaiņiem.
5 Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
Zemi Tu esi dibinājis uz viņas pamatiem, ka tā nešaubās ne mūžam.
6 Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
Ar jūras dziļumiem Tu to apsedzis kā ar apģērbu, ūdeņi stāvēja pār kalniem.
7 Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
No Taviem draudiem tie bēga, no Tava pērkona tie steidzās projām;
8 Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
Kalni cēlās un lejas nogrima tai vietā, ko Tu tām biji licis.
9 Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
Tu esi licis robežas, tās tie (ūdeņi) nepārkāps un zemi vairs neapklās.
10 A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
Tu izvadi avotus pa ielejām, ka tie tek starp kalniem.
11 Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
Tie dzirdina visus lauka zvērus, tur atdzeras meža ēzeļi.
12 Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
Pie tiem mīt debesputni, zaros tie dzied.
13 A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.
Tu slapini kalnus no augšienes; ar augļiem, ko Tu radi, zeme top piepildīta.
14 A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,
Tu liec zālei augt priekš lopiem un sējai cilvēkam par labu, lai nāk maize no zemes
15 És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.
Un vīns, kas iepriecina cilvēka sirdi, ka viņa vaigs top skaistāks nekā no eļļas, un ka maize spēcina cilvēka sirdi.
16 Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
Tā Kunga koki top papilnam slacināti, ciedra koki uz Lībanus, ko Viņš ir dēstījis.
17 A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
Tur putni dara ligzdas un stārķi dzīvo uz priedēm.
18 A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
Augstie kalni ir priekš mežu kazām, klintis kalna āpšiem par patvērumu.
19 Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
Tu esi darījis mēnesi laikmetiem, saule zin savu noiešanu.
20 Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;
Tu dari tumsu, ka nakts metās; tad kustās visi meža zvēri.
21 Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.
Jaunie lauvas rūc pēc laupījuma, meklēdami savu barību no Dieva.
22 Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;
Un kad saule lec, tad tie atkal aizbēg un apguļas savās alās.
23 Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.
Tad cilvēks iziet pie sava darba, pie sava lauka darba līdz vakaram.
24 Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
Cik lieli ir Tavi darbi, ak Kungs! Tos visus Tu esi darījis ar gudrību, - zeme ir Tava padoma pilna.
25 Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
Redzi, jūra, liela un plata uz abējām pusēm! Tur mudžēt mudž neskaitāmā pulkā visādi zvēri, lieli, mazi.
26 Amott gályák járnak s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
Tur iet lielas laivas un Levijatans, ko Tu esi radījis, tur dzīvoties.
27 Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.
Tie visi uz Tevi gaida, ka Tu tiem barību dodi savā laikā.
28 Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
Kad Tu tiem dod, tad tie salasa; kad Tu Savu roku atveri, tad tie ar labumu top pieēdināti.
29 Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
Tu apslēpi Savu vaigu, tad tie iztrūkstas; Tu atņem viņiem dvašu, tad tie mirst un paliek atkal par pīšļiem.
30 Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
Tu sūti Savu Garu, tad tie top radīti, un Tu atjauno zemes ģīmi.
31 Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;
Tā Kunga godība paliek mūžīgi; Tas Kungs priecājās par Saviem darbiem.
32 A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
Viņš uzlūko zemi, tad tā dreb; Viņš aizskar kalnus, tad tie kūp.
33 Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
Es dziedāšu Tam Kungam, kamēr es dzīvoju; es slavēšu savu Dievu ar dziesmām, kamēr šeit esmu.
34 Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
Manas domas Viņam lai patīk; es priecāšos iekš Tā Kunga.
35 Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!
Grēcinieki no zemes lai izzūd un bezdievīgo lai vairs nav. Teici To Kungu, mana dvēsele, Alleluja.
