Zsoltárok 104
1 Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
ipsi David benedic anima mea Domino Domine Deus meus magnificatus es vehementer confessionem et decorem induisti
2 A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
amictus lumine sicut vestimento extendens caelum sicut pellem
3 A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
qui tegis in aquis superiora eius qui ponis nubem ascensum tuum qui ambulas super pinnas ventorum
4 A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
qui facis angelos tuos spiritus et ministros tuos ignem urentem
5 Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
qui fundasti terram super stabilitatem suam non inclinabitur in saeculum saeculi
6 Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
abyssus sicut vestimentum amictus eius super montes stabunt aquae
7 Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
ab increpatione tua fugient a voce tonitrui tui formidabunt
8 Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
ascendunt montes et descendunt campi in locum quem fundasti eis
9 Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
terminum posuisti quem non transgredientur neque convertentur operire terram
10 A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
qui emittis fontes in convallibus inter medium montium pertransibunt aquae
11 Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
potabunt omnes bestiae agri expectabunt onagri in siti sua
12 Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
super ea volucres caeli habitabunt de medio petrarum dabunt vocem
13 A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.
rigans montes de superioribus suis de fructu operum tuorum satiabitur terra
14 A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,
producens faenum iumentis et herbam servituti hominum ut educas panem de terra
15 És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.
et vinum laetificat cor hominis ut exhilaret faciem in oleo et panis cor hominis confirmat
16 Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
saturabuntur ligna campi et cedri Libani quas plantavit
17 A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
illic passeres nidificabunt erodii domus dux est eorum
18 A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
montes excelsi cervis petra refugium erinaciis
19 Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
fecit lunam in tempora sol cognovit occasum suum
20 Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;
posuisti tenebras et facta est nox in ipsa pertransibunt omnes bestiae silvae
21 Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.
catuli leonum rugientes ut rapiant et quaerant a Deo escam sibi
22 Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;
ortus est sol et congregati sunt et in cubilibus suis conlocabuntur
23 Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.
exibit homo ad opus suum et ad operationem suam usque ad vesperum
24 Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
quam magnificata sunt opera tua Domine omnia in sapientia fecisti impleta est terra possessione tua
25 Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
hoc mare magnum et spatiosum manibus; illic reptilia quorum non est numerus animalia pusilla cum magnis
26 Amott gályák járnak s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
illic naves pertransibunt draco iste quem formasti ad inludendum ei
27 Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.
omnia a te expectant ut des illis escam in tempore
28 Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
dante te illis colligent aperiente te manum tuam omnia implebuntur bonitate
29 Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
avertente autem te faciem turbabuntur auferes spiritum eorum et deficient et in pulverem suum revertentur
30 Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
emittes spiritum tuum et creabuntur et renovabis faciem terrae
31 Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;
sit gloria Domini in saeculum laetabitur Dominus in operibus suis
32 A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
qui respicit terram et facit eam tremere qui tangit montes et fumigant
33 Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
cantabo Domino in vita mea psallam Deo meo quamdiu sum
34 Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
iucundum sit ei eloquium meum ego vero delectabor in Domino
35 Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!
deficiant peccatores a terra et iniqui ita ut non sint benedic anima mea Domino
