Zsoltárok 104
1 Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
Ipsi David. [Benedic, anima mea, Domino: Domine Deus meus, magnificatus es vehementer. Confessionem et decorem induisti,
2 A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
amictus lumine sicut vestimento. Extendens cælum sicut pellem,
3 A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
qui tegis aquis superiora ejus: qui ponis nubem ascensum tuum; qui ambulas super pennas ventorum:
4 A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
qui facis angelos tuos spiritus, et ministros tuos ignem urentem.
5 Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
Qui fundasti terram super stabilitatem suam: non inclinabitur in sæculum sæculi.
6 Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
Abyssus sicut vestimentum amictus ejus; super montes stabunt aquæ.
7 Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
Ab increpatione tua fugient; a voce tonitrui tui formidabunt.
8 Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
Ascendunt montes, et descendunt campi, in locum quem fundasti eis.
9 Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
Terminum posuisti quem non transgredientur, neque convertentur operire terram.
10 A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
Qui emittis fontes in convallibus; inter medium montium pertransibunt aquæ.
11 Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
Potabunt omnes bestiæ agri; expectabunt onagri in siti sua.
12 Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
Super ea volucres cæli habitabunt; de medio petrarum dabunt voces.
13 A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.
Rigans montes de superioribus suis; de fructu operum tuorum satiabitur terra:
14 A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,
producens fœnum jumentis, et herbam servituti hominum, ut educas panem de terra,
15 És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.
et vinum lætificet cor hominis: ut exhilaret faciem in oleo, et panis cor hominis confirmet.
16 Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
Saturabuntur ligna campi, et cedri Libani quas plantavit:
17 A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
illic passeres nidificabunt: herodii domus dux est eorum.
18 A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
Montes excelsi cervis; petra refugium herinaciis.
19 Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
Fecit lunam in tempora; sol cognovit occasum suum.
20 Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;
Posuisti tenebras, et facta est nox; in ipsa pertransibunt omnes bestiæ silvæ:
21 Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.
catuli leonum rugientes ut rapiant, et quærant a Deo escam sibi.
22 Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;
Ortus est sol, et congregati sunt, et in cubilibus suis collocabuntur.
23 Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.
Exibit homo ad opus suum, et ad operationem suam usque ad vesperum.
24 Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
Quam magnificata sunt opera tua, Domine! omnia in sapientia fecisti; impleta est terra possessione tua.
25 Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
Hoc mare magnum et spatiosum manibus; illic reptilia quorum non est numerus: animalia pusilla cum magnis.
26 Amott gályák járnak s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
Illic naves pertransibunt; draco iste quem formasti ad illudendum ei.
27 Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.
Omnia a te expectant ut des illis escam in tempore.
28 Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
Dante te illis, colligent; aperiente te manum tuam, omnia implebuntur bonitate.
29 Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
Avertente autem te faciem, turbabuntur; auferes spiritum eorum, et deficient, et in pulverem suum revertentur.
30 Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
Emittes spiritum tuum, et creabuntur, et renovabis faciem terræ.
31 Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;
Sit gloria Domini in sæculum; lætabitur Dominus in operibus suis.
32 A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
Qui respicit terram, et facit eam tremere; qui tangit montes, et fumigant.
33 Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
Cantabo Domino in vita mea; psallam Deo meo quamdiu sum.
34 Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
Jucundum sit ei eloquium meum; ego vero delectabor in Domino.
35 Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!
Deficiant peccatores a terra, et iniqui, ita ut non sint. Benedic, anima mea, Domino.]
