Zsoltárok 104
1 Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
BENEDICI, anima mia, il Signore; O Signore Iddio mio, tu sei sommamente grande; Tu sei vestito di gloria e di magnificenza.
2 A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
Egli si ammanta di luce come di una vesta; Egli tende il cielo come una cortina.
3 A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
Egli fa i palchi delle sue sale nelle acque; Egli pone le nuvole [per] suo carro: Egli passeggia sopra le ale del vento.
4 A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
Egli fa i venti suoi Angeli, E il fuoco divampante suoi ministri.
5 Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
Egli ha fondata la terra sulle sue basi; Giammai in perpetuo non sarà smossa.
6 Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
Tu l'avevi [già] coperta dell'abisso, come d'una vesta; Le acque si erano fermate sopra i monti.
7 Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
Esse fuggirono per lo tuo sgridare; Si affrettarono per la voce del tuo tuono;
8 Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
Erano salite sopra i monti; [ma] discesero nelle valli, Al luogo che tu hai loro costituito.
9 Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
Tu hai [loro] posto un termine, il qual non trapasseranno; [E] non torneranno a coprir la terra.
10 A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
[Egli è quel] che manda le fonti per le valli, Onde [esse] corrono fra i monti;
11 Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
Abbeverano tutte le bestie della campagna; Gli asini salvatichi spengono la lor sete [con esse].
12 Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
Presso a quelle si riparano gli uccelli del cielo; Fanno sentir di mezzo alle frondi le [lor] voci.
13 A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.
Egli adacqua i monti dalle sue stanze sovrane; La terra è saziata del frutto delle sue opere.
14 A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,
Egli fa germogliar l'erba per le bestie; E l'erbaggio per lo servigio dell'uomo, Facendo uscire della terra il pane.
15 És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.
Egli rallegra il cuor dell'uomo col vino, Egli fa risplender la faccia coll'olio, E sostenta il cuor dell'uomo col pane.
16 Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
Gli alberi del Signore [ne] son saziati; I cedri del Libano ch'egli ha piantati;
17 A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
Dove gli uccelli si annidano; Gli abeti, [che son] la stanza della cicogna.
18 A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
Gli alti monti [sono] per li cavriuoli; Le rocce [sono] il ricetto de' conigli.
19 Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
Egli ha fatta la luna per le stagioni; Il sole conosce il suo occaso.
20 Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;
Tu mandi le tenebre, ed e' si fa notte, Nella quale tutte le fiere delle selve vanno attorno.
21 Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.
I leoncelli rugghiano dietro alla preda, E per chiedere a Dio il lor pasto.
22 Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;
[Ma, tosto ch]'è levato il sole, si raccolgono, E giacciono ne' lor ricetti.
23 Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.
Allora l'uomo esce alla sua opera, Ed al suo lavoro, infino alla sera.
24 Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
Quanto grandi sono, o Signore, le tue opere! Tu le hai tutte fatte con sapienza; La terra è piena de' tuoi beni.
25 Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
Ecco, il mar grande ed ampio: Quivi son rettili senza numero, Amimali piccoli e grandi.
26 Amott gályák járnak s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
Quivi nuotano le navi, E il Leviatan che tu hai formato per ischerzare in esso.
27 Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.
Tutti [gli animali] sperano in te, Che tu dii loro il lor cibo al suo tempo.
28 Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
[Se] tu [lo] dài loro, [lo] ricolgono; [Se] tu apri la tua mano, son saziati di beni.
29 Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
[Se] tu nascondi la tua faccia, sono smarriti; [Se] tu ritiri il fiato loro, trapassano, E ritornano nella lor polvere.
30 Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
[Se] tu rimandi il tuo spirito son creati; E tu rinnuovi la faccia della terra.
31 Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;
Sia la gloria del Signore in eterno; Rallegrisi il Signore nelle sue opere;
32 A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
Il quale se riguarda verso la terra, ella trema; Se tocca i monti, essi fumano.
33 Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
Io canterò al Signore, mentre viverò; Io salmeggerò all'Iddio mio, tanto che io durerò.
34 Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
Il mio ragionamento gli sarà piacevole, Io mi rallegrerò nel Signore.
35 Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!
Vengano meno i peccatori d'in su la terra, E gli empi non sieno più. Anima mia, benedici il Signore. Alleluia.
