Zsoltárok 104
1 Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
Ég lofa Drottin! Drottinn, þú Guð minn, þú ert undursamlegur! Þú ert íklæddur hátign og dýrð og umlukinn ljósi!
2 A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
Þú þandir út himininn eins og dúk og dreifðir um hann stjörnunum.
3 A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
Þú mótaðir þurrlendið og rýmdir fyrir hafinu. Þú gerðir ský að vagni þínum og ferð um á vængjum vindarins.
4 A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
Englarnir eru erindrekar þínir og eldslogar þjóna þér.
5 Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
Undirstöður heimsins eru traustar, þær eru þitt verk, og þess vegna haggast hann ekki.
6 Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
Þú lést vatnsflóð ganga yfir jörðina og hylja fjöllin.
7 Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
Og þegar þú bauðst, safnaðist vatnið saman í höfunum,
8 Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
fjöllin risu og dalirnir urðu til.
9 Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
Þú settir sjónum sín ákveðnu mörk svo að hann skyldi aldrei aftur flæða yfir þurrlendið.
10 A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
Þú settir lindir í dalina og lækir renna um fjöllin.
11 Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
Þeir eru dýrunum til drykkjar og þar svalar villiasninn þorsta sínum.
12 Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
Þar gera fuglar sér hreiður og söngur þeirra ómar frá trjánum.
13 A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.
Hann sendir regn yfir fjöllin svo að jörðin ber sinn ávöxt.
14 A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,
Safaríkt grasið vex að boði hans og er búfénu til fæðu. En maðurinn yrkir jörðina, ræktar ávexti, grænmeti og korn,
15 És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.
einnig vín sér til gleði, olíu sem gerir andlitið gljáandi og brauð sem gefur kraft.
16 Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
Drottinn gróðursetti sedrustrén í Líbanon, há og tignarleg,
17 A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
og þar byggja fuglarnir sér hreiður, en storkurinn velur kýprustréð til bústaðar.
18 A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
Steingeiturnar kjósa hin háu fjöll, en stökkhérarnir finna sér stað í klettum.
19 Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
Tunglið settir þú til að afmarka mánuði, en sólina til að skína um daga.
20 Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;
Myrkur og nótt eru frá þér komin, þá fara skógardýrin á kreik.
21 Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.
Þá öskra ljónin eftir bráð og heimta æti sitt af Guði.
22 Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;
Þegar sólin rís draga þau sig í hlé og leggjast í fylgsni sín,
23 Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.
en mennirnir ganga út til starfa og vinna allt til kvölds.
24 Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
Drottinn, hvílík fjölbreytni í öllu því sem þú hefur skapað! Allt á það upphaf sitt í vísdómi þínum! Jörðin er full af því sem þú hefur gert!
25 Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
Framundan mér teygir sig blikandi haf, iðandi af alls konar lífi!
26 Amott gályák járnak s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
Og sjá! Þarna eru skipin! Og þarna hvalirnir! – þeir leika á alls oddi!
27 Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.
Allar skepnur vona á þig, að þú gefir þeim fæðu þeirra á réttum tíma.
28 Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
Þú mætir þörfum þeirra og þau mettast ríkulega af gæðum þínum.
29 Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
En snúir þú við þeim bakinu er úti um þau. Þegar þú ákveður, deyja þau og verða að mold,
30 Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
en þú sendir líka út anda þinn og vekur nýtt líf á jörðinni.
31 Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;
Lof sé Guði að eilífu! Drottinn gleðst yfir verkum sínum!
32 A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
Þegar hann lítur á jörðina, skelfur hún og eldfjöllin gjósa við snertingu fingra hans.
33 Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
Ég vil lofsyngja Drottni svo lengi sem ég lifi, vegsama Guð á meðan ég er til!
34 Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
Ó, að ljóð þetta mætti gleðja hann, því að Drottinn er gleði mín og fögnuður.
35 Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!
Ó, að misgjörðarmenn hyrfu af jörðinni og að óguðlegir yrðu ekki framar til. En Drottin vil ég vegsama að eilífu! Hallelúja!
