Zsoltárok 104
1 Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
Lobe den HERRN, meine Seele! HERR, mein Gott, du bist sehr groß; mit Pracht und Majestät bist du angetan,
2 A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
du, der in Licht sich hüllt wie in ein Gewand, der den Himmel ausspannt wie ein Zelt,
3 A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
der sich seinen Söller zimmert aus Wasser, Wolken zu seinem Wagen macht und auf den Fittichen des Windes einherfährt,
4 A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
der Winde zu seinen Boten macht, Feuerflammen zu seinen Dienern.
5 Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
Er hat die Erde auf ihre Grundfesten gestützt, daß sie nimmermehr wanken wird.
6 Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
Mit der Flut decktest du sie wie mit einem Kleid; die Wasser standen über den Bergen;
7 Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
aber vor deinem Schelten flohen sie, von deiner Donnerstimme wurden sie verscheucht.
8 Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
Berge stiegen empor, Täler senkten sich zu dem Ort, welchen du ihnen gesetzt hast.
9 Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
Du hast den Wassern eine Grenze gesetzt, die sie nicht überschreiten sollen; sie dürfen die Erde nicht wiederum bedecken.
10 A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
Du lässest Quellen entspringen in den Tälern; sie fließen zwischen den Bergen hin;
11 Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
sie tränken alle Tiere des Feldes; die Wildesel löschen ihren Durst.
12 Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
Über ihnen wohnen die Vögel des Himmels; die lassen aus dem Dickicht ihre Stimme erschallen.
13 A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.
Du tränkst die Berge von deinem Söller herab; von der Frucht deiner Werke wird die Erde satt.
14 A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,
Du lässest Gras wachsen für das Vieh und Pflanzen, die der Mensch bearbeiten soll, um Nahrung aus der Erde zu ziehen;
15 És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.
und damit der Wein des Menschen Herz erfreue und seine Gestalt schön werde vom Öl und das Brot das Herz des Menschen stärke.
16 Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
Die Bäume des HERRN trinken sich satt, die Zedern Libanons, die er gepflanzt hat,
17 A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
woselbst die Vögel nisten und der Storch, der die Zypressen bewohnt.
18 A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
Die hohen Berge sind für die Steinböcke, die Felsenklüfte sind der Klippdachsen Zuflucht.
19 Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
Er hat den Mond für bestimmte Zeiten gemacht; die Sonne weiß ihren Untergang.
20 Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;
Schaffst du Finsternis, und wird es Nacht, so regen sich alle Tiere des Waldes.
21 Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.
Die jungen Löwen brüllen nach Raub und verlangen ihre Nahrung von Gott.
22 Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;
Geht die Sonne auf, so ziehen sie sich zurück und legen sich in ihre Höhlen;
23 Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.
der Mensch aber geht aus an sein Tagewerk, an seine Arbeit bis zum Abend.
24 Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
HERR, wie sind deiner Werke so viel! Du hast sie alle weislich geordnet, und die Erde ist voll deiner Geschöpfe.
25 Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
Da ist das Meer, so groß und weit ausgedehnt; darin wimmelt es ohne Zahl, kleine Tiere samt großen;
26 Amott gályák járnak s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
da fahren die Schiffe; der Leviatan, den du gemacht hast, um darin zu spielen.
27 Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.
Sie alle warten auf dich, daß du ihnen ihre Speise gebest zu seiner Zeit;
28 Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
wenn du ihnen gibst, so sammeln sie; wenn du deine Hand auftust, so werden sie mit Gut gesättigt;
29 Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
verbirgst du dein Antlitz, so erschrecken sie; nimmst du ihren Odem weg, so vergehen sie und werden wieder zu Staub;
30 Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
sendest du deinen Odem aus, so werden sie erschaffen, und du erneuerst die Gestalt der Erde.
31 Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;
Die Herrlichkeit des HERRN währe ewig! Möge der HERR Freude erleben an seinen Werken!
32 A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
Blickt er die Erde an, so zittert sie; rührt er die Berge an, so rauchen sie.
33 Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
Ich will dem HERRN singen mein Leben lang, meinen Gott lobpreisen, solange ich noch bin.
34 Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
Möge mein Gedicht ihm wohlgefallen! Ich freue mich am HERRN.
35 Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!
Möchten die Sünder von der Erde vertilgt werden und die Gottlosen nicht mehr sein! Lobe den HERRN, meine Seele! Hallelujah!
