Zsoltárok 104
1 Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
Lobe den HERRN, meine Seele! HERR, mein Gott, du bist sehr herrlich; du bist schön und prächtig geschmückt.
2 A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
Licht ist dein Kleid, das du anhast; du breitest aus den Himmel wie einen Teppich;
3 A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
Du wölbest es oben mit Wasser; du fährst auf den Wolken wie auf einem Wagen und gehst auf den Fittichen des Windes;
4 A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
der du machst Winde zu deinen Engeln und zu deinen Dienern Feuerflammen;
5 Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
der du das Erdreich gegründet hast auf seinem Boden, daß es bleibt immer und ewiglich.
6 Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
Mit der Tiefe deckst du es wie mit einem Kleide, und Wasser standen über den Bergen.
7 Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
Aber von deinem Schelten flohen sie, von deinem Donner fuhren sie dahin.
8 Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
Die Berge gingen hoch hervor, und die Täler setzten sich herunter zum Ort, den du ihnen gegründet hast.
9 Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
Du hast eine Grenze gesetzt, darüber kommen sie nicht und dürfen nicht wiederum das Erdreich bedecken.
10 A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
Du läßt Brunnen quellen in den Gründen, daß die Wasser zwischen den Bergen hinfließen,
11 Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
daß alle Tiere auf dem Felde trinken und das Wild seinen Durst lösche.
12 Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
An denselben sitzen die Vögel des Himmels und singen unter den Zweigen.
13 A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.
Du feuchtest die Berge von obenher; du machst das Land voll Früchte, die du schaffest;
14 A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,
du lässest Gras wachsen für das Vieh und Saat zu Nutz den Menschen, daß du Brot aus der Erde bringest,
15 És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.
und daß der Wein erfreue des Menschen Herz, daß seine Gestalt schön werde vom Öl und das Brot des Menschen Herz stärke;
16 Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
daß die Bäume des HERRN voll Saft stehen, die Zedern Libanons, die er gepflanzt hat.
17 A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
Daselbst nisten die Vögel, und die Reiher wohnen auf den Tannen.
18 A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
Die hohen Berge sind der Gemsen Zuflucht, und die Steinklüfte der Kaninchen.
19 Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
Du hast den Mond gemacht, das Jahr darnach zu teilen; die Sonne weiß ihren Niedergang.
20 Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;
Du machst Finsternis, daß es Nacht wird; da regen sich alle wilden Tiere,
21 Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.
die jungen Löwen, die da brüllen nach dem Raub und ihre Speise suchen von Gott.
22 Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;
Wenn aber die Sonne aufgeht, heben sie sich davon und legen sich in ihre Höhlen.
23 Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.
So geht dann der Mensch aus an seine Arbeit und an sein Ackerwerk bis an den Abend.
24 Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
HERR, wie sind deine Werke so groß und viel! Du hast sie alle weislich geordnet, und die Erde ist voll deiner Güter.
25 Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
Das Meer, das so groß und weit ist, da wimmelt's ohne Zahl, große und kleine Tiere.
26 Amott gályák járnak s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
Daselbst gehen die Schiffe; da sind Walfische, die du gemacht hast, daß sie darin spielen.
27 Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.
Es wartet alles auf dich, daß du ihnen Speise gebest zu seiner Zeit.
28 Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
Wenn du ihnen gibst, so sammeln sie; wenn du deine Hand auftust, so werden sie mit Gut gesättigt.
29 Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
Verbirgst du dein Angesicht, so erschrecken sie; du nimmst weg ihren Odem, so vergehen sie und werden wieder zu Staub.
30 Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
Du lässest aus deinen Odem, so werden sie geschaffen, und du erneuest die Gestalt der Erde.
31 Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;
Die Ehre des HERRN ist ewig; der HERR hat Wohlgefallen an seinen Werken.
32 A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
Er schaut die Erde an, so bebt sie; er rührt die Berge an, so rauchen sie.
33 Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
Ich will dem HERRN singen mein Leben lang und meinen Gott loben, solange ich bin.
34 Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
Meine Rede müsse ihm wohl gefallen. Ich freue mich des HERRN.
35 Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!
Der Sünder müsse ein Ende werden auf Erden, und die Gottlosen nicht mehr sein. Lobe den HERRN, meine Seele! Halleluja!
