Zsoltárok 104
1 Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
De David lui-même. Bénis, mon âme, le Seigneur: Seigneur mon Dieu, votre magnificence a paru avec un grand éclat. Vous avez revêtu la louange et l’honneur;
2 A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
Couvert de lumière comme d’un vêtement; Étendant le ciel comme une tente;
3 A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
Vous qui couvrez d’eaux sa partie la plus élevée, Qui montez sur un nuage, qui marchez sur les ailes des vents;
4 A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
Qui faites de vos anges des vents, et de vos ministres un feu brûlant;
5 Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
Qui avez fondé la terre sur sa base: elle ne sera pas ébranlée dans les siècles des siècles.
6 Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
L’abîme, comme un vêtement, l’enveloppe; des eaux s’élèveront au-dessus des montagnes.
7 Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
À votre réprimande elles s’enfuiront; à la voix de votre tonnerre, elles seront saisies d’une forte crainte.
8 Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
Des montagnes s’élèvent, et des champs s’abaissent dans le lieu que vous leur avez fixé.
9 Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
C’est vous qui avez posé aux eaux un terme qu’elles ne dépasseront pas, et elles ne reviendront pas couvrir la terre.
10 A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
Vous lâchez des fontaines dans les vallons: au milieu des montagnes traverseront les eaux.
11 Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
Toutes les bêtes de la campagne s’abreuveront; les onagres soupireront après elles dans leur soif.
12 Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
Au-dessus les oiseaux du ciel habiteront: du milieu des rochers ils feront entendre leurs voix.
13 A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.
Vous arrosez les montagnes avec les eaux supérieures du ciel: du fruit de vos ouvrages la terre sera rassasiée;
14 A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,
Vous produisez du foin pour les bêtes, et de l’herbe à l’usage des hommes, Afin que vous fassiez sortir du pain de la terre,
15 És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.
Et que le vin réjouisse le cœur de l’homme: Afin qu’il égaie son visage avec l’huile, et que le pain fortifie le cœur de l’homme.
16 Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
Ils seront abondamment nourris, les arbres de la campagne et les cèdres du Liban qu’il a plantés;
17 A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
Là des passereaux nicheront.
18 A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
De hautes montagnes servent de retraite aux cerfs; un rocher, de refuge aux hérissons.
19 Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
Il a fait la lune pour marquer les temps; le soleil a connu son coucher.
20 Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;
Vous avez établi des ténèbres, et la nuit a été faite: c’est durant la nuit que feront leurs courses toutes les bêtes de la forêt.
21 Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.
Les petits des lions rugiront, cherchant une proie, et demandant à Dieu leur pâture.
22 Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;
Le soleil s’est levé, et ils se sont rassemblés; et ils se retireront dans leurs tanières.
23 Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.
Alors l’homme sortira pour son ouvrage, et pour son travail jusqu’au soir.
24 Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
Combien magnifiques sont vos œuvres, Seigneur! Vous avez fait toutes choses avec sagesse: la terre est remplie de vos biens.
25 Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
Cette mer est grande et spacieuse des deux côtés; là sont des reptiles sans nombre; Des animaux petits avec des grands;
26 Amott gályák járnak s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
Là des navires traverseront.
27 Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.
Tous attendent de vous que vous leur donniez la nourriture au temps voulu.
28 Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
Vous leur donnant, ils recueilleront: vous ouvrant votre main, tous seront remplis de vos biens.
29 Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
Mais, vous détournant votre face, ils seront troublés: vous leur ôterez le souffle, et ils périront et retourneront dans leur poussière.
30 Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
Vous enverrez votre esprit, et ils seront créés; et vous renouvellerez la face de la terre.
31 Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;
Soit la gloire du Seigneur à jamais célébrée: le Seigneur se réjouira dans ses œuvres,
32 A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
Lui qui regarde la terre et la fait trembler; qui touche les montagnes, et elles fument.
33 Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
Je chanterai le Seigneur pendant ma vie: je jouerai du psaltérion en l’honneur de mon Dieu, tant que j’existerai.
34 Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
Qu’agréable lui soit ma parole: pour moi, je mettrai mes délices dans le Seigneur.
35 Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!
Que les pécheurs disparaissent de la terre, ainsi que les hommes iniques, en sorte qu’ils ne soient plus: bénis, mon âme, le Seigneur.
