Zsoltárok 104
1 Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
Mon âme, bénis l'Éternel! Éternel, mon Dieu, tu es très grand, tu es revêtu de splendeur et de majesté!
2 A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
Il s'enveloppe de lumière comme d'un vêtement, Il déploie les Cieux comme une tenture;
3 A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
Il élève sur les eaux le haut de sa demeure, Il fait des nuées son char, Il s'avance sur les ailes du vent.
4 A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
Il fait des vents ses messagers, et ses ministres, du feu enflammé.
5 Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
Il assit la terre sur ses bases, elle est inébranlable pour toujours, pour jamais.
6 Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
Tu l'avais couverte de l'abîme comme d'un manteau, les eaux se tenaient sur les montagnes;
7 Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
à ta menace elles ont fui, à la voix de ton tonnerre elles ont reculé:
8 Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
les montagnes montèrent, les vallées descendirent à la place que tu leur assignas.
9 Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
Tu posas des limites qu'elles ne franchiraient plus, afin qu'elles ne vinssent plus recouvrir la terre.
10 A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
Tu fais jaillir des sources pour former les ruisseaux; ils s'écoulent entre les montagnes;
11 Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
ils abreuvent toutes les bêtes des champs, les onagres y étanchent leur soif.
12 Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
Sur leurs bords séjournent les oiseaux du ciel, entre les rameaux ils font entendre leur voix.
13 A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.
Du haut de sa demeure Il arrose les montagnes, et la terre se rassasie du fruit de tes œuvres.
14 A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,
Il fait croître l'herbe pour les quadrupèdes, et les plantes pour le service de l'homme, tirant ainsi le pain du sein de la terre;
15 És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.
et le vin qui réjouit le cœur de l'homme, et, plus que l'huile, fait resplendir son visage; et le pain qui fortifie le cœur de l'homme.
16 Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
Les arbres de l'Éternel sont rassasiés, les cèdres du Liban qu'il a plantés,
17 A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
où viennent nicher les oiseaux, la cigogne, qui habite les pins.
18 A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
Les hautes montagnes sont pour les bouquetins, et les rochers sont l'asile des gerboises.
19 Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
Il créa la lune pour marquer les temps; le soleil connaît son couchant.
20 Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;
Tu fais l'obscurité, et il est nuit: alors toutes les bêtes des forêts sont en mouvement;
21 Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.
les jeunes lions rugissent après la proie, et demandent à Dieu leur pâture.
22 Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;
Le soleil se lève: ils se retirent, et vont reposer dans leurs tanières.
23 Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.
L'homme se rend à son travail, et à son labour jusques au soir.
24 Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
Que tes œuvres sont nombreuses, ô Éternel! Tu les as toutes faites avec sagesse; la terre est pleine de tes richesses.
25 Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
Dans cette mer grande et vaste fourmillent sans nombre des animaux petits et grands.
26 Amott gályák járnak s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
Là circulent les navires, le Léviathan que tu formas pour s'y jouer.
27 Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.
Tous ils s'attendent à toi, pour que tu leur donnes la nourriture en son temps.
28 Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
Tu leur donnes, ils recueillent; tu ouvres ta main, ils se rassasient de biens.
29 Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
Tu caches ta face, ils sont éperdus; tu leur retires le souffle, ils expirent et rentrent dans leur poudre.
30 Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
Tu émets ton souffle, ils sont créés, et tu renouvelles la face de la terre.
31 Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;
La gloire de l'Éternel demeure à jamais; l'Éternel se réjouit de ses œuvres.
32 A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
Il regarde la terre, et elle tremble; Il touche les montagnes, et elles sont fumantes.
33 Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
Je veux chanter l'Etemel, tant que je vivrai, célébrer mon Dieu, tant que je serai.
34 Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
Que mes chants lui soient agréables! Je fais mes délices de l'Éternel.
35 Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!
Que les pécheurs disparaissent de la terre, et que les impies cessent d'être! Mon âme, bénis l'Éternel! Alléluia!
