Zsoltárok 104
1 Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
Mon âme, bénis l'Eternel. Ô Eternel mon Dieu, tu es merveilleusement grand, tu es revêtu de majesté et de magnificence.
2 A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
Il s'enveloppe de lumière comme d'un vêtement, il étend les cieux comme un voile.
3 A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
Il planchéie ses hautes chambres entre les eaux; il fait des grosses nuées son chariot, il se promène sur les ailes du vent.
4 A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
Il fait des vents ses Anges, et du feu brûlant ses serviteurs.
5 Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
Il a fondé la terre sur ses bases, tellement qu'elle ne sera point ébranlée à perpétuité.
6 Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
Tu l'avais couverte de l'abîme comme d'un vêtement, les eaux se tenaient sur les montagnes.
7 Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
Elles s'enfuirent à ta menace, [et] se mirent promptement en fuite au son de ton tonnerre.
8 Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
Les montagnes s'élevèrent, et les vallées s'abaissèrent, au même lieu que tu leur avais établi.
9 Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
Tu leur as mis une borne qu'elles ne passeront point, elles ne retourneront plus à couvrir la terre.
10 A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
C'est lui qui conduit les fontaines par les vallées, tellement qu'elles se promènent entre les monts.
11 Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
Elles abreuvent toutes les bêtes des champs, les ânes sauvages en étanchent leur soif.
12 Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
Les oiseaux des cieux se tiennent auprès d'elles, et font résonner leur voix d'entre la ramée.
13 A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.
Il abreuve les montagnes de ses chambres hautes; [et] la terre est rassasiée du fruit de tes œuvres.
14 A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,
Il fait germer le foin pour le bétail, et l'herbe pour le service de l'homme, faisant sortir le pain de la terre;
15 És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.
Et le vin qui réjouit le cœur de l'homme, qui fait reluire son visage avec l'huile, et qui soutient le cœur de l'homme avec le pain.
16 Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
Les hauts arbres en sont rassasiés, [et] les cèdres du Liban, qu'il a plantés,
17 A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
Afin que les oiseaux y fassent leurs nids. Quant à la cigogne, les sapins [sont sa demeure].
18 A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
Les hautes montagnes sont pour les chamois [et] les rochers sont la retraite des lapins.
19 Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
Il a fait la lune pour les saisons, et le soleil connaît son coucher.
20 Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;
Tu amènes les ténèbres, et la nuit vient, durant laquelle toutes les bêtes de la forêt trottent.
21 Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.
Les lionceaux rugissent après la proie, et pour demander au [Dieu] Fort leur pâture.
22 Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;
Le soleil se lève-t-il? ils se retirent et demeurent gisants en leurs tanières.
23 Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.
Alors l'homme sort à son ouvrage et à son travail, jusqu’au soir.
24 Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
Ô Eternel, que tes œuvres sont en grand nombre! tu les as toutes faites avec sagesse; la terre est pleine de tes richesses.
25 Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
Cette mer grande et spacieuse, où il y a sans nombre des animaux se mouvant, des petites bêtes avec des grandes!
26 Amott gályák járnak s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
Là se promènent les navires, et ce Léviathan que tu as formé pour s'y ébattre.
27 Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.
Elles s'attendent toutes à toi, afin que tu leur donnes la pâture en leur temps.
28 Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
Quand tu la leur donnes, elles la recueillent, et quand tu ouvres ta main, elles sont rassasiées de biens.
29 Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
Caches-tu ta face? elles sont troublées; retires-tu leur souffle, elles défaillent, et retournent en leur poudre.
30 Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
[Mais si] tu renvoies ton Esprit, elles sont créées, et tu renouvelles la face de la terre.
31 Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;
Que la gloire de l'Eternel soit à toujours, que l'Eternel se réjouisse en ses œuvres!
32 A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
Il jette sa vue sur la terre, et elle en tremble; il touche les montagnes, et elles en fument.
33 Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
Je chanterai à l'Eternel durant ma vie; je psalmodierai à mon Dieu pendant que j'existerai.
34 Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
Ma méditation lui sera agréable; [et] je me réjouirai en l'Eternel.
35 Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!
Que les pécheurs soient consumés de dessus la terre, et qu'il n'y ait plus de méchants! Mon âme, bénis l'Eternel; louez l'Eternel.
