Zsoltárok 104
1 Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
Psaume de David. O mon âme, bénis le Seigneur; Seigneur, ô mon Dieu, tu es très grand, tu es revêtu de gloire et de beauté.
2 A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
Tu es enveloppé de lumière comme d'un manteau; tu as tendu le ciel comme un tabernacle.
3 A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
Il a fait des eaux le toit de ses plus hautes demeures; il a posé les nuées pour être son char; il marche sur les ailes des vents.
4 A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
Des esprits il fait ses anges, et ses serviteurs sont un feu ardent.
5 Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
Il fonde la terre sur son axe; elle ne déviera pas dans les siècles des siècles.
6 Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
L'abîme, comme un vêtement, est son manteau, et les eaux s'arrêteront au- dessus des montagnes.
7 Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
Elles s'enfuiront, Seigneur, à tes reproches; elles auront peur, à la voix de ton tonnerre.
8 Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
Les montagnes sont montées et les plaines sont descendues au lieu que tu leur avais marqué.
9 Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
Tu as posé des limites que les eaux ne passeront pas; elles ne reviendront plus couvrir la terre.
10 A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
Le Seigneur a fait jaillir des sources dans les vallées; les eaux couleront entre les montagnes.
11 Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
Elles abreuveront toutes les bêtes fauves des champs; les onagres les chercheront pour apaiser leur soif.
12 Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
Au-dessus d'elles, les oiseaux du ciel feront leur nid; ils feront entendre leur chant du milieu des rochers.
13 A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.
Des lieux supérieurs, Dieu arrose les monts; la terre se rassasiera, Seigneur, du fruit de tes œuvres.
14 A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,
Tu fais pousser l'herbe pour le bétail, et le fourrage pour le service des hommes, afin qu'ils en fassent sortir le blé de la terre.
15 És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.
Et le vin réjouit le cœur de l'homme; l'huile égaie son visage; le pain fortifie son cœur.
16 Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
Les arbres des champs seront nourris de ces pluies, ainsi que les cèdres du Liban, qu'il a plantés.
17 A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
C'est là que les passereaux feront leur nid, et la famille du héron, qui les surpasse de la tête.
18 A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
Les hauteurs des monts seront la demeure des cerfs, et les rochers l'asile du hérisson.
19 Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
Dieu a créé la lune pour marquer le temps; le soleil sait où il doit se coucher.
20 Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;
Tu as fait les ténèbres, et la nuit est venue; c'est l'heure où toutes les bêtes fauves traversent la forêt.
21 Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.
Les lionceaux rugissent après leur proie, et cherchent les aliments que Dieu leur a donnés.
22 Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;
Mais le soleil se lève; et ils se réunissent, et ils vont dormir dans leur antre.
23 Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.
Et l'homme s'en va à son travail, et il travaille jusqu'au soir.
24 Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
Que tes œuvres sont grandes, Seigneur; tu as fait toutes choses avec sagesse; la terre est pleine de tes créatures.
25 Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
La mer est profonde et spacieuse; des reptiles sans nombre y nagent, les petits avec les grands.
26 Amott gályák járnak s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
Des navires la sillonnent; et le dragon formé par vous, vient s'y jouer.
27 Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.
Tous espèrent en toi, pour que tu leur donne la nourriture au temps opportun.
28 Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
Tu la leur donne, et ils la recueillent; tu ouvre la main, et ils sont tous remplis des dons de ta bonté.
29 Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
Détournes-tu le visage, ils sont troublés; si tu leur ôtes le souffle, ils défailliront et retourneront à leur poussière.
30 Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
Et si tu envoies ton Esprit, ils seront créés, et tu renouvelleras la face de la terre.
31 Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;
Que la gloire du Seigneur soit éternelle; le Seigneur se complaira dans ses œuvres.
32 A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
Il regarde la terre, et la fait trembler; il touche les monts, et ils fument.
33 Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
Je chanterai le Seigneur toute ma vie; je chanterai mes psaumes à Dieu, tant que j'existerai.
34 Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
Puisse ma voix lui être douce, et moi je me réjouirai dans le Seigneur.
35 Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!
Puissent les pécheurs et les méchants défaillir sur la terre, et qu'ils ne soient plus! mon âme, bénis le Seigneur!
