Zsoltárok 104
1 Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
Bless, O my soul, Jehovah! Jehovah, my God, Thou hast been very great, Honour and majesty Thou hast put on.
2 A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
Covering himself [with] light as a garment, Stretching out the heavens as a curtain,
3 A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
Who is laying the beam of His upper chambers in the waters, Who is making thick clouds His chariot, Who is walking on wings of wind,
4 A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
Making His messengers — the winds, His ministers — the flaming fire.
5 Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
He hath founded earth on its bases, It is not moved to the age and for ever.
6 Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
The abyss! as with clothing Thou hast covered it, Above hills do waters stand.
7 Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
From Thy rebuke they flee, From the voice of Thy thunder haste away.
8 Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
They go up hills — they go down valleys, Unto a place Thou hast founded for them.
9 Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
A border Thou hast set, they pass not over, They turn not back to cover the earth.
10 A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
Who is sending forth fountains in valleys, Between hills they go on.
11 Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
They water every beast of the field, Wild asses break their thirst.
12 Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
By them the fowl of the heavens doth dwell, From between the branches They give forth the voice.
13 A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.
Watering hills from His upper chambers, From the fruit of Thy works is the earth satisfied.
14 A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,
Causing grass to spring up for cattle, And herb for the service of man, To bring forth bread from the earth,
15 És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.
And wine — it rejoiceth the heart of man, To cause the face to shine from oil, And bread — the heart of man it supporteth.
16 Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
Satisfied [are] the trees of Jehovah, Cedars of Lebanon that He hath planted,
17 A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
Where birds do make nests, The stork — the firs [are] her house.
18 A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
The high hills [are] for wild goats, Rocks [are] a refuge for conies,
19 Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
He made the moon for seasons, The sun hath known his place of entrance.
20 Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;
Thou settest darkness, and it is night, In it doth every beast of the forest creep.
21 Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.
The young lions are roaring for prey, And to seek from God their food.
22 Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;
The sun riseth, they are gathered, And in their dens they crouch.
23 Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.
Man goeth forth to his work, And to his service — till evening.
24 Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
How many have been Thy works, O Jehovah, All of them in wisdom Thou hast made, Full is the earth of thy possessions.
25 Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
This, the sea, great and broad of sides, There [are] moving things — innumerable, Living creatures — small with great.
26 Amott gályák járnak s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
There do ships go: leviathan, That Thou hast formed to play in it.
27 Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.
All of them unto Thee do look, To give their food in its season.
28 Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
Thou dost give to them — they gather, Thou dost open Thy hand — they [are] satisfied [with] good.
29 Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
Thou hidest Thy face — they are troubled, Thou gatherest their spirit — they expire, And unto their dust they turn back.
30 Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
Thou sendest out Thy Spirit, they are created, And Thou renewest the face of the ground.
31 Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;
The honour of Jehovah is to the age, Jehovah rejoiceth in His works,
32 A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
Who is looking to earth, and it trembleth, He cometh against hills, and they smoke.
33 Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
I sing to Jehovah during my life, I sing praise to my God while I exist.
34 Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
Sweet is my meditation on Him, I — I do rejoice in Jehovah.
35 Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!
Consumed are sinners from the earth, And the wicked are no more. Bless, O my soul, Jehovah. Praise ye Jehovah!
