Zsoltárok 104
1 Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
Bless, O my soul, Yahweh, —Yahweh, my God, thou art exceedingly great, With honour and majesty, hast thou clothed thyself,
2 A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
Putting on light, as a robe, Stretching out the heavens, as a curtain;
3 A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
Building, in the waters, his upper chambers, —Who maketh clouds his chariot, Who passeth along on the wings of the wind;
4 A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
Making His messengers, winds, His attendants, a flaming fire;
5 Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
He hath fixed the earth on its foundations, It is not to be shaken, to times age-abiding and beyond.
6 Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
With the resounding deep—as a garment, hast thou covered it, Above the mountains, stand the waters;
7 Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
At thy rebuke, they flee, At the voice of thy thunder, they hurry away;
8 Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
Mountains rise, Valleys sink, Unto the place which thou hast fixed for them;
9 Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
Bounds, hast thou set, which they are not to pass over, They are not to return to cover the earth.
10 A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
Who hast sent forth springs, through the torrent-beds, Between the mountains, they flow along;
11 Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
They give drink, to every wild beast of the field, The wild asses do break their thirst.
12 Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
Over them, the bird of the heavens settleth down, From amidst the foliage, they utter a voice.
13 A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.
Who watereth the mountains out of his upper chambers, Out of the fruit of thy works, thou satisfiest the earth.
14 A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,
Who causeth the grass to shoot forth for the cattle, And the herb, for the service of man, That he may bring forth food out of the earth;
15 És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.
And, wine, may rejoice the heart of man, Making radiant his well-nourished face, —And, food, may, the heart of man, sustain.
16 Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
Satisfied are, The trees of Yahweh, The cedars of Lebanon, which he hath planted;
17 A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
Where the birds build their nests, The stork, in the fir-trees, hath her house;
18 A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
The high mountains, are for the chamois, The crags, are a refuge for the conies.
19 Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
He hath made the moon for seasons, And, the sun, knoweth his place for entering in.
20 Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;
Thou causest darkness, and it becometh night, Therein, creepeth forth, Every wild beast of the forest;
21 Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.
The young lions, roaring for prey, And seeking, from GOD, their food.
22 Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;
The sun ariseth, they withdraw themselves, And, in their lairs, lay them down.
23 Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.
Man goeth forth to his work, And to his labour, until evening.
24 Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
How thy works abound, O Yahweh! All of them—in wisdom, hast thou made, The earth is full of thy possession: —
25 Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
This sea here, is great and broad on both hands, —Wherein are creeping things, even without number, Living things, small with great;
26 Amott gályák járnak s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
There, ships, sail along, This sea-monster, thou hast formed to sport therein;
27 Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.
All of them, for thee, do wait, That thou mayest give them their food in its season;
28 Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
Thou givest unto them, they gather, Thou openest thy hand, they are satisfied with good.
29 Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
Thou hidest thy face, they are dismayed, Thou withdrawest their spirit, They cease to breathe, And, unto their own dust, do they return:
30 Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
Thou sendest forth thy spirit, they are created, And thou renewest the face of the ground.
31 Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;
Be thy glory, O Yahweh, to times age-abiding, Let Yahweh rejoice in his own works:
32 A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
Who looketh at the earth, and it trembleth, He toucheth the mountains, and they smoke.
33 Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
I will sing to Yahweh, as long as I live! Yea I will touch the strings to my God, while I continue;
34 Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
Pleasing unto him, be my (meditation) I, will rejoice in Yahweh.
35 Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!
Sinners shall be consumed out of the earth And, the lawless, no more, shall exist, —Bless, O my soul, Yahweh, Praise ye Yah!
