Zsoltárok 104
1 Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
Bless the LORD O my soul, O LORD my God, thou art very great; thou art clothed with honour and majesty.
2 A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
Who coverest thyself with light as with a garment; who stretchest out the heavens like a curtain:
3 A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
Who layeth the beams of his chambers in the waters; who maketh the clouds his chariot; who walketh upon the wings of the wind:
4 A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
Who maketh winds his messengers; his ministers a flaming fire:
5 Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
Who laid the foundations of the earth, that it should not be moved for ever.
6 Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
Thou coveredst it with the deep as with a vesture; the waters stood above the mountains.
7 Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
At thy rebuke they fled; at the voice of thy thunder they hasted away;
8 Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
They went up by the mountains, they went down by the valleys, unto the place which thou hadst founded for them.
9 Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
Thou hast set a bound that they may not pass over; that they turn not again to cover the earth.
10 A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
He sendeth forth springs into the valleys; they run among the mountains:
11 Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
They give drink to every beast of the field; the wild asses quench their thirst.
12 Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
By them the fowl of the heaven have their habitation, they sing among the branches.
13 A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.
He watereth the mountains from his chambers: the earth is satisfied with the fruit of thy works.
14 A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,
He causeth the grass to grow for the cattle, and herb for the service of man; that he may bring forth food out of the earth:
15 És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.
And wine that maketh glad the heart of man, [and] oil to make his face to shine, and bread that strengtheneth man’s heart.
16 Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
The trees of the LORD are satisfied; the cedars of Lebanon, which he hath planted;
17 A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
Where the birds make their nests: as for the stork, the fir trees are her house.
18 A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
The high mountains are for the wild goats; the rocks are a refuge for the conies.
19 Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
He appointed the moon for seasons: the sun knoweth his going down.
20 Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;
Thou makest darkness, and it is night; Wherein all the beasts of the forest do creep forth.
21 Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.
The young lions roar after their prey, and seek their meat from God.
22 Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;
The sun ariseth, they get them away, and lay them down in their dens.
23 Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.
Man goeth forth unto his work and to his labour until the evening.
24 Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
O LORD, how manifold are thy works! in wisdom hast thou made them all: the earth is full of thy riches.
25 Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
Yonder is the sea, great and wide, wherein are things creeping innumerable, both small and great beasts.
26 Amott gályák járnak s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
There go the ships; there is leviathan, whom thou hast formed to take his pastime therein.
27 Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.
These wait all upon thee, that thou mayest give them their meat in due season.
28 Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
That thou givest unto them they gather; thou openest thine hand, they are satisfied with good.
29 Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
Thou hidest thy face, they are troubled; thou takest away their breath they die, and return to their dust.
30 Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
Thou sendest forth thy spirit, they are created; and thou renewest the face of the ground.
31 Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;
Let the glory of the LORD endure for ever; let the LORD rejoice in his works:
32 A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
Who looketh on the earth, and it trembleth; he toucheth the mountains, and they smoke.
33 Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
I will sing unto the LORD as long as I live: I will sing praise to my God while I have any being.
34 Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
Let my meditation be sweet unto him: I will rejoice in the LORD.
35 Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!
Let sinners be consumed out of the earth, and let the wicked be no more. Bless the LORD, O my soul. Praise ye the LORD.
