Zsoltárok 104
1 Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
Bless the LORD, my soul. The LORD, my God, you are very great. You are clothed with splendor and majesty.
2 A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
He covers himself with light as with a garment. He stretches out the heavens like a curtain.
3 A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
He lays the beams of his chambers in the waters. He makes the clouds his chariot. He walks on the wings of the wind.
4 A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
He makes his angels winds, and his servants flames of fire.
5 Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
He laid the foundations of the earth, that it should not be moved forever and ever.
6 Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
You covered it with the deep as with a cloak. The waters stood above the mountains.
7 Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
At your rebuke they fled. At the voice of your thunder they hurried away.
8 Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
The mountains rose, the valleys sank down, to the place which you had assigned to them.
9 Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
You have set a boundary that they may not pass over; that they do not turn again to cover the earth.
10 A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
He sends forth springs into the valleys. They run among the mountains.
11 Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
They give drink to every animal of the field. The wild donkeys quench their thirst.
12 Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
The birds of the sky nest by them; among the branches they give forth a sound.
13 A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.
He waters the mountains from his chambers. The earth is filled with the fruit of your works.
14 A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,
He causes the grass to grow for the livestock, and plants for man to cultivate, that he may bring forth food out of the earth:
15 És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.
wine that makes glad the heart of man, oil to make his face to shine, and bread that strengthens man's heart.
16 Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
The LORD's trees are well watered, the cedars of Lebanon, which he has planted;
17 A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
where the birds make their nests. The stork makes its home in the fir trees.
18 A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
The high mountains are for the wild goats. The rocks are a refuge for the rock badgers.
19 Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
He appointed the moon for seasons. The sun knows when to set.
20 Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;
You make darkness, and it is night, in which all the animals of the forest prowl.
21 Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.
The young lions roar after their prey, and seek their food from God.
22 Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;
The sun rises, and they steal away, and lie down in their dens.
23 Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.
Man goes forth to his work, to his labor until the evening.
24 Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
LORD, how many are your works. In wisdom have you made them all. The earth is full of your riches.
25 Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
There is the sea, great and wide, in which are innumerable living things, both small and large animals.
26 Amott gályák járnak s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
There the ships go, and leviathan, whom you formed to play there.
27 Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.
All of them look to you to give them their food at the proper time.
28 Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
You give to them; they gather. You open your hand; they are satisfied with good.
29 Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
You hide your face: they are troubled; you take away their breath: they die, and return to the dust.
30 Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
You send forth your Spirit: they are created. You renew the face of the ground.
31 Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;
Let the glory of the LORD endure forever. Let the LORD rejoice in his works.
32 A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
He looks at the earth, and it trembles. He touches the mountains, and they smoke.
33 Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
I will sing to the LORD all my life. I will sing praise to my God as long as I exist.
34 Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
Let your meditation be sweet to him. I will rejoice in the LORD.
35 Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!
Let sinners be consumed out of the earth. Let the wicked be no more. Bless the LORD, my soul. Praise the LORD.
