Zsoltárok 104
1 Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
Bless, O my soul, YHWH! YHWH, my God, You have been very great, You have put on splendor and majesty.
2 A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
Covering Himself [with] light as a garment, Stretching out the heavens as a curtain,
3 A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
Who is laying the beam of His upper chambers in the waters, Who is making thick clouds His chariot, Who is walking on wings of wind,
4 A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
Making His messengers—the winds, His ministers—the flaming fire.
5 Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
He has founded earth on its bases, It is not moved for all time and forever.
6 Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
The abyss! You have covered it as with clothing, Waters stand above hills.
7 Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
They flee from Your rebuke, They hurry away from the voice of Your thunder.
8 Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
They go up hills—they go down valleys, To a place You have founded for them.
9 Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
You have set a border, they do not pass over, They do not turn back to cover the earth.
10 A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
He is sending forth fountains in valleys, They go on between hills.
11 Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
They water every beast of the field, Wild donkeys break their thirst.
12 Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
The bird of the heavens dwells by them, From between the branches They give forth the voice.
13 A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.
Watering hills from His upper chambers, The earth is satisfied from the fruit of Your works.
14 A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,
Causing grass to spring up for livestock, And herb for the service of man, To bring forth bread from the earth,
15 És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.
And wine—it makes the heart of man glad, To cause the face to shine from oil, And bread—it supports the heart of man.
16 Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
The trees of YHWH [are] satisfied, Cedars of Lebanon that He has planted,
17 A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
Where birds make nests, The stork—the firs [are] her house.
18 A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
The high hills [are] for wild goats, rocks [are] a refuge for hyraxes,
19 Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
He made the moon for seasons, The sun has known his place of entrance.
20 Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;
You set darkness, and it is night, Every beast of the forest creeps in it.
21 Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.
The young lions are roaring for prey, And to seek their food from God.
22 Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;
The sun rises, they are gathered, And they crouch in their dens.
23 Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.
Man goes forth to his work, And to his service—until evening.
24 Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
How many have been Your works, O YHWH, You have made all of them in wisdom, The earth is full of your possessions.
25 Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
This, the sea, great and broad of sides, There [are] moving things—innumerable, Living creatures—small with great.
26 Amott gályák járnak s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
There ships go—[and] leviathan, That You have formed to play in it.
27 Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.
All of them look to You, To give their food in its season.
28 Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
You give to them—they gather, You open Your hand—they [are] satisfied [with] good.
29 Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
You hide Your face—they are troubled, You gather their spirit—they expire, And they return to their dust.
30 Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
You send out Your Spirit, they are created, And You renew the face of the ground.
31 Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;
The glory of YHWH is for all time, YHWH rejoices in His works,
32 A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
Who is looking to earth, and it trembles, He comes against hills, and they smoke.
33 Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
I sing to YHWH during my life, I sing praise to my God while I exist.
34 Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
My meditation on Him is sweet, I rejoice in YHWH.
35 Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!
Sinners are consumed from the earth, And the wicked are no more. Bless, O my soul, YHWH. Praise YAH!
