Zsoltárok 104
1 Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
Bless, O my soul, the Lord. O Lord my God, thou art very great; with glory and majesty art thou clothed.
2 A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
[Thou art he] who wrappeth himself in light as with a garment; who stretcheth out the heavens like a curtain;
3 A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
Who frameth of the waters the beams of his upper-chambers; who maketh the clouds his chariot; who walketh along upon the wings of the wind:
4 A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
Who maketh the winds his messengers; the flaming fire his ministers;
5 Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
Who hath founded the earth upon her bases, that she should not be moved to all eternity.
6 Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
Thou hadst covered the deep as with a garment: above the mountains stood the waters.
7 Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
At thy rebuke they fled, at the voice of thy thunder they hastened away.
8 Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
They ascended mountains; they went down valleys, unto the place which thou hadst founded for them.
9 Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
Bounds hast thou set which they cannot pass over, that they return not again to cover the earth.
10 A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
[Thou art he] who sendeth springs into the valleys, between mountains they run along.
11 Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
They give drink to all the beasts of the field: the wild asses quench [thereon] their thirst.
12 Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
By them have the fowls of the heaven ever their habitation, from between the branches they send forth their voice.
13 A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.
Who watereth the mountains from his upper-chambers: from the fruit of thy works is the earth satisfied.
14 A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,
[Thou art he] who causeth grass to grow for the cattle, and herbs by the service of man, that he may bring forth bread out of the earth;
15 És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.
And wine that maketh joyful the heart of man, [and] oil to brighten his face, and bread which strengtheneth the heart of man.
16 Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
Full of sap are the trees of the Lord, the cedars of Lebanon which he hath planted;
17 A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
Where the birds make their nests: the stork—fir-trees are her house.
18 A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
The high mountains are for the wild goats: the rocks are a shelter for the conies.
19 Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
He hath made the moon for seasons: the sun knoweth his going down.
20 Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;
Thou causest darkness, and it becometh night, wherein creep forth all the beasts of the forest.
21 Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.
The young lions roar after their prey, and ask from God their food.
22 Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;
The sun ariseth, they withdraw [to their lairs], and lie down in their dens.
23 Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.
Man goeth [then] forth unto his work, and to his labor until the evening.
24 Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
How manifold are thy works, O Lord! in wisdom hast thou made them all: the earth is full of thy riches.
25 Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
Here is this great and wide-extended sea; therein are moving things without number, living creatures both small and great.
26 Amott gályák járnak s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
There the ships make their way: [there also] is the leviathan, whom thou hast made to sport therein.
27 Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.
All of these wait upon thee, to give them their food in its due season.
28 Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
What thou givest them they gather: thou openest thy hand, they are satisfied with good.
29 Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
Thou hidest thy face, they suddenly vanish: thou takest away their spirit, they perish, and to their dust they return.
30 Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
Thou sendest forth thy spirit, they are created; and thou renewest the face of the earth.
31 Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;
The glory of the Lord will endure for ever; the Lord will rejoice in his works:
32 A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
He who looketh down on the earth, and she trembleth; who toucheth the mountains, and they smoke.
33 Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
I will sing unto the Lord while I live: I will sing praises to my God while I exist.
34 Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
May my speech be agreeable to him: I will indeed rejoice in the Lord.
35 Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!
May the sinners cease from off the earth, and the wicked be no more. Bless, O my soul, the Lord. Hallelujah.
