Zsoltárok 104
1 Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
Bless the LORD, O my soul. O LORD my God, you are very great; you are clothed with honour and majesty.
2 A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
Who cover yourself with light as with a garment: who stretch out the heavens like a curtain:
3 A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
Who lays the beams of his chambers in the waters: who makes the clouds his chariot: who walks upon the wings of the wind:
4 A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
Who makes his angels spirits; his ministers a flaming fire:
5 Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
Who laid the foundations of the earth, that it should not be removed for ever.
6 Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
You covered it with the deep as with a garment: the waters stood above the mountains.
7 Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
At your rebuke they fled; at the voice of your thunder they hasted away.
8 Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
They go up by the mountains; they go down by the valleys unto the place which you have founded for them.
9 Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
You have set a bound that they may not pass over; that they turn not again to cover the earth.
10 A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
He sends the springs into the valleys, which run among the hills.
11 Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
They give drink to every beast of the field: the wild asses quench their thirst.
12 Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
By them shall the fowls of the heaven have their habitation, which sing among the branches.
13 A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.
He waters the hills from his chambers: the earth is satisfied with the fruit of your works.
14 A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,
He causes the grass to grow for the cattle, and herb for the service of man: that he may bring forth food out of the earth;
15 És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.
And wine that makes glad the heart of man, and oil to make his face to shine, and bread which strengthens man's heart.
16 Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
The trees of the LORD are full of sap; the cedars of Lebanon, which he has planted;
17 A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
Where the birds make their nests: as for the stork, the fir trees are her house.
18 A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
The high hills are a refuge for the wild goats; and the rocks for the conies.
19 Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
He appointed the moon for seasons: the sun knows his going down.
20 Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;
You make darkness, and it is night: wherein all the beasts of the forest do creep forth.
21 Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.
The young lions roar after their prey, and seek their food from God.
22 Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;
The sun arises, they gather themselves together, and lay them down in their dens.
23 Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.
Man goes forth unto his work and to his labour until the evening.
24 Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
O LORD, how manifold are your works! in wisdom have you made them all: the earth is full of your riches.
25 Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
So is this great and wide sea, wherein are things creeping innumerable, both small and great beasts.
26 Amott gályák járnak s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
There go the ships: there is that leviathan (sea serpent), whom you have made to play therein.
27 Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.
These wait all upon you; that you may give them their food in due season.
28 Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
That you give them they gather: you open your hand, they are filled with good.
29 Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
You hide your face, they are troubled: you take away their breath, they die, and return to their dust.
30 Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
You send forth your spirit, they are created: and you renew the face of the earth.
31 Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;
The glory of the LORD shall endure for ever: the LORD shall rejoice in his works.
32 A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
He looks on the earth, and it trembles: he touches the hills, and they smoke.
33 Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
I will sing unto the LORD as long as I live: I will sing praise to my God while I have my being.
34 Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
My meditation of him shall be sweet: I will be glad in the LORD.
35 Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!
Let the sinners be consumed out of the earth, and let the wicked be no more. Bless you the LORD, O my soul. Praise all of you the LORD.
