Zsoltárok 104
1 Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
Bless the LORD, O my soul. O LORD my God, Thou art very great; Thou art clothed with glory and majesty.
2 A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
Who coverest Thyself with light as with a garment, who stretchest out the heavens like a curtain;
3 A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
Who layest the beams of Thine upper chambers in the waters, who makest the clouds Thy chariot, who walkest upon the wings of the wind;
4 A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
Who makest winds Thy messengers, the flaming fire Thy ministers.
5 Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
Who didst establish the earth upon its foundations, that it should not be moved for ever and ever;
6 Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
Thou didst cover it with the deep as with a vesture; the waters stood above the mountains.
7 Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
At Thy rebuke they fled, at the voice of Thy thunder they hasted away —
8 Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
The mountains rose, the valleys sank down — unto the place which Thou hadst founded for them;
9 Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
Thou didst set a bound which they should not pass over, that they might not return to cover the earth.
10 A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
Who sendest forth springs into the valleys; they run between the mountains;
11 Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
They give drink to every beast of the field, the wild asses quench their thirst.
12 Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
Beside them dwell the fowl of the heaven, from among the branches they sing.
13 A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.
Who waterest the mountains from Thine upper chambers; the earth is full of the fruit of Thy works.
14 A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,
Who causeth the grass to spring up for the cattle, and herb for the service of man; to bring forth bread out of the earth,
15 És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.
And wine that maketh glad the heart of man, making the face brighter than oil, and bread that stayeth man's heart.
16 Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
The trees of the LORD have their fill, the cedars of Lebanon, which He hath planted;
17 A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
Wherein the birds make their nests; as for the stork, the fir-trees are her house.
18 A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
The high mountains are for the wild goats; the rocks are a refuge for the conies.
19 Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
Who appointedst the moon for seasons; the sun knoweth his going down.
20 Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;
Thou makest darkness, and it is night, wherein all the beasts of the forest do creep forth.
21 Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.
The young lions roar after their prey, and seek their food from God.
22 Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;
The sun ariseth, they slink away, and couch in their dens.
23 Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.
Man goeth forth unto his work and to his labour until the evening.
24 Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
How manifold are Thy works, O LORD! In wisdom hast Thou made them all; the earth is full of Thy creatures.
25 Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
Yonder sea, great and wide, therein are creeping things innumerable, living creatures, both small and great.
26 Amott gályák járnak s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
There go the ships; there is leviathan, whom Thou hast formed to sport therein.
27 Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.
All of them wait for Thee, that Thou mayest give them their food in due season.
28 Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
Thou givest it unto them, they gather it; Thou openest Thy hand, they are satisfied with good.
29 Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
Thou hidest Thy face, they vanish; Thou withdrawest their breath, they perish, and return to their dust.
30 Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
Thou sendest forth Thy spirit, they are created; and Thou renewest the face of the earth.
31 Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;
May the glory of the LORD endure for ever; let the LORD rejoice in His works!
32 A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
Who looketh on the earth, and it trembleth; He toucheth the mountains, and they smoke.
33 Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
I will sing unto the LORD as long as I live; I will sing praise to my God while I have any being.
34 Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
Let my musing be sweet unto Him; as for me, I will rejoice in the LORD.
35 Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!
Let sinners cease out of the earth, and let the wicked be no more. Bless the LORD, O my soul. Hallelujah.
