Zsoltárok 104
1 Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
My soule, prayse thou the Lord: O Lord my God, thou art exceeding great, thou art clothed with glorie and honour.
2 A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
Which couereth himselfe with light as with a garment, and spreadeth the heauens like a curtaine.
3 A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
Which layeth the beames of his chambers in the waters, and maketh the cloudes his chariot, and walketh vpon the wings of the winde.
4 A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
Which maketh his spirits his messengers, and a flaming fire his ministers.
5 Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
He set the earth vpon her foundations, so that it shall neuer moue.
6 Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
Thou coueredst it with the deepe as with a garment: the waters woulde stand aboue the mountaines.
7 Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
But at thy rebuke they flee: at the voyce of thy thunder they haste away.
8 Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
And the mountaines ascend, and the valleis descend to the place which thou hast established for them.
9 Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
But thou hast set them a bounde, which they shall not passe: they shall not returne to couer the earth.
10 A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
He sendeth the springs into the valleis, which runne betweene the mountaines.
11 Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
They shall giue drinke to all the beasts of the fielde, and the wilde asses shall quench their thirst.
12 Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
By these springs shall the foules of the heauen dwell, and sing among the branches.
13 A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.
He watereth the mountaines from his chambers, and the earth is filled with the fruite of thy workes.
14 A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,
He causeth grasse to growe for the cattell, and herbe for the vse of man, that he may bring forth bread out of the earth,
15 És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.
And wine that maketh glad the heart of man, and oyle to make the face to shine, and bread that strengtheneth mans heart.
16 Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
The high trees are satisfied, euen the cedars of Lebanon, which he hath planted,
17 A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
That ye birdes may make their nestes there: the storke dwelleth in the firre trees.
18 A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
The high mountaines are for the goates: the rockes are a refuge for the conies.
19 Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
He appoynted the moone for certaine seasons: the sunne knoweth his going downe.
20 Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;
Thou makest darkenesse, and it is night, wherein all the beastes of the forest creepe forth.
21 Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.
The lions roare after their praye, and seeke their meate at God.
22 Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;
When the sunne riseth, they retire, and couche in their dennes.
23 Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.
Then goeth man forth to his worke, and to his labour vntill the euening.
24 Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
O Lord, howe manifolde are thy workes! in wisdome hast thou made them all: the earth is full of thy riches.
25 Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
So is this sea great and wide: for therein are things creeping innumerable, both small beastes and great.
26 Amott gályák járnak s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
There goe the shippes, yea, that Liuiathan, whom thou hast made to play therein.
27 Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.
All these waite vpon thee, that thou maiest giue them foode in due season.
28 Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
Thou giuest it to them, and they gather it: thou openest thine hand, and they are filled with good things.
29 Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
But if thou hide thy face, they are troubled: if thou take away their breath, they dye and returne to their dust.
30 Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
Againe if thou send forth thy spirit, they are created, and thou renuest the face of the earth.
31 Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;
Glory be to the Lord for euer: let the Lord reioyce in his workes.
32 A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
He looketh on the earth and it trembleth: he toucheth the mountaines, and they smoke.
33 Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
I will sing vnto the Lord all my life: I will prayse my God, while I liue.
34 Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
Let my wordes be acceptable vnto him: I will reioyce in the Lord.
35 Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!
Let the sinners be consumed out of the earth, and the wicked till there be no more: O my soule, prayse thou the Lord. Prayse ye the Lord.
