Zsoltárok 104
1 Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
For David himself. Bless the Lord, O my soul: O Lord my God, thou art exceedingly great. Thou hast put on praise and beauty:
2 A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
And art clothed with light as with a garment. Who stretchest out the heaven like a pavilion:
3 A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
Who coverest the higher rooms thereof with water. Who makest the clouds thy chariot: who walkest upon the wings of the winds.
4 A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
Who makest thy angels spirits: and thy ministers a burning fire.
5 Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
Who hast founded the earth upon its own bases: it shall not be moved for ever and ever.
6 Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
The deep like a garment is its clothing: above the mountains shall the waters stand.
7 Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
At thy rebuke they shall flee: at the voice of thy thunder they shall fear.
8 Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
The mountains ascend, and the plains descend into the place which thou hast founded for them.
9 Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
Thou hast set a bound which they shall not pass over; neither shall they return to cover the earth.
10 A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
Thou sendest forth springs in the vales: between the midst of the hills the waters shall pass.
11 Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
All the beasts of the field shall drink: the wild asses shall expect in their thirst.
12 Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
Over them the birds of the air shall dwell: from the midst of the rocks they shall give forth their voices.
13 A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.
Thou waterest the hills from thy upper rooms: the earth shall be filled with the fruit of thy works:
14 A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,
Bringing forth grass for cattle, and herb for the service of men. That thou mayst bring bread out of the earth:
15 És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.
And that wine may cheer the heart of man. That he may make the face cheerful with oil: and that bread may strengthen man’s heart.
16 Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
The trees of the field shall be filled, and the cedars of Libanus which he hath planted:
17 A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
There the sparrows shall make their nests. The highest of them is the house of the heron.
18 A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
The high hills are a refuge for the harts, the rock for the irchins.
19 Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
He hath made the moon for seasons: the sun knoweth his going down.
20 Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;
Thou hast appointed darkness, and it is night: in it shall all the beasts of the woods go about:
21 Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.
The young lions roaring after their prey, and seeking their meat from God.
22 Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;
The sun ariseth, and they are gathered together: and they shall lie down in their dens.
23 Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.
Man shall go forth to his work, and to his labour until the evening.
24 Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
How great are thy works, O Lord? thou hast made all things in wisdom: the earth is filled with thy riches.
25 Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
So is this great sea, which stretcheth wide its arms: there are creeping things without number: Creatures little and great.
26 Amott gályák járnak s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
There the ships shall go. This sea dragon which thou hast formed to play therein.
27 Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.
All expect of thee that thou give them food in season.
28 Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
What thou givest to them they shall gather up: when thou openest thy hand, they shall all be filled with good.
29 Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
But if thou turnest away thy face, they shall be troubled: thou shalt take away their breath, and they shall fail, and shall return to their dust.
30 Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
Thou shalt send forth thy spirit, and they shall be created: and thou shalt renew the face of the earth.
31 Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;
May the glory of the Lord endure for ever: the Lord shall rejoice in his works.
32 A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
He looketh upon the earth, and maketh it tremble: he toucheth the mountains, and they smoke.
33 Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
I will sing to the Lord as long as I live: I will sing praise to my God while I have my being.
34 Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
Let my speech be acceptable to him: but I will take delight in the Lord.
35 Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!
Let sinners be consumed out of the earth, and the unjust, so that they be no more: O my soul, bless thou the Lord.
