Zsoltárok 104
1 Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
Bless the LORD, O my soul! O LORD my God, You are very great; You are clothed with splendor and majesty.
2 A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
He wraps Himself in light as with a garment; He stretches out the heavens like a tent,
3 A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
laying the beams of His chambers in the waters above, making the clouds His chariot, walking on the wings of the wind.
4 A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
He makes the winds His messengers, flames of fire His servants.
5 Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
He set the earth on its foundations, never to be moved.
6 Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
You covered it with the deep like a garment; the waters stood above the mountains.
7 Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
At Your rebuke the waters fled; at the sound of Your thunder they hurried away—
8 Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
the mountains rose and the valleys sank to the place You assigned for them—
9 Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
You set a boundary they cannot cross, that they may never again cover the earth.
10 A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
He sends forth springs in the valleys; they flow between the mountains.
11 Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
They give drink to every beast of the field; the wild donkeys quench their thirst.
12 Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
The birds of the air nest beside the springs; they sing among the branches.
13 A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.
He waters the mountains from His chambers; the earth is satisfied by the fruit of His works.
14 A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,
He makes the grass grow for the livestock and provides crops for man to cultivate, bringing forth food from the earth:
15 És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.
wine that gladdens the heart of man, oil that makes his face to shine, and bread that sustains his heart.
16 Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
The trees of the LORD have their fill, the cedars of Lebanon that He planted,
17 A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
where the birds build their nests; the stork makes her home in the cypresses.
18 A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
The high mountains are for the wild goats, the cliffs a refuge for the rock badgers.
19 Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
He made the moon to mark the seasons; the sun knows when to set.
20 Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;
You bring darkness, and it becomes night, when all the beasts of the forest prowl.
21 Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.
The young lions roar for their prey and seek their food from God.
22 Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;
The sun rises, and they withdraw; they lie down in their dens.
23 Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.
Man goes forth to his work and to his labor until evening.
24 Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
How many are Your works, O LORD! In wisdom You have made them all; the earth is full of Your creatures.
25 Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
Here is the sea, vast and wide, teeming with creatures beyond number, living things both great and small.
26 Amott gályák járnak s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
There the ships pass, and Leviathan, which You formed to frolic there.
27 Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.
All creatures look to You to give them their food in due season.
28 Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
When You give it to them, they gather it up; when You open Your hand, they are satisfied with good things.
29 Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
When You hide Your face, they are terrified; when You take away their breath, they die and return to dust.
30 Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
When You send Your Spirit, they are created, and You renew the face of the earth.
31 Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;
May the glory of the LORD endure forever; may the LORD rejoice in His works.
32 A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
He looks on the earth, and it trembles; He touches the mountains, and they smolder.
33 Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
I will sing to the LORD all my life; I will sing praise to my God while I have my being.
34 Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
May my meditation be pleasing to Him, for I rejoice in the LORD.
35 Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!
May sinners vanish from the earth and the wicked be no more. Bless the LORD, O my soul. Hallelujah!
