Zsoltárok 104
1 Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
Min sjæl, lov HERREN! HERRE min Gud, du er saare stor! Du er klædt i Højhed og Herlighed,
2 A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
hyllet i Lys som en Kappe! Himlen spænder du ud som et Telt;
3 A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
du hvælver din Højsal i Vandene, gør Skyerne til din Vogn, farer frem paa Vindens Vinger;
4 A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
Vindene gør du til Sendebud, Ildsluer til dine Tjenere!
5 Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
Du fæsted Jorden paa dens Grundvolde, aldrig i Evighed rokkes den;
6 Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
Verdensdybet hylled den til som en Klædning, Vandene stod over Bjerge.
7 Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
For din Trusel flyede de, skræmtes bort ved din Tordenrøst,
8 Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
for op ad Bjerge og ned i Dale til det Sted, du havde beredt dem;
9 Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
du satte en Grænse, de ej kommer over, saa de ikke igen skal tilhylle Jorden.
10 A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
Kilder lod du rinde i Dale, hen mellem Bjerge flød de;
11 Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
de læsker al Markens Vildt, Vildæsler slukker deres Tørst;
12 Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
over dem bygger Himlens Fugle, mellem Grenene lyder deres Kvidder.
13 A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.
Fra din Højsal vander du Bjergene, Jorden mættes fra dine Skyer;
14 A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,
du lader Græs gro frem til Kvæget og Urter til Menneskets Tjeneste, saa du frembringer Brød af Jorden
15 És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.
og Vin, der glæder Menneskets Hjerte, og lader Ansigtet glinse af Olie, og Brødet skal styrke Menneskets Hjerte.
16 Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
HERRENS Træer bliver mætte, Libanons Cedre, som han har plantet,
17 A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
hvor Fuglene bygger sig Rede; i Cypresser har Storken sin Bolig.
18 A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
Højfjeldet er for Stenbukken, Klipperne Grævlingens Tilflugt.
19 Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
Du skabte Maanen for Festernes Skyld, Solen kender sin Nedgangs Tid;
20 Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;
du sender Mørke, Natten kommer, da rører sig alle Skovens Dyr;
21 Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.
de unge Løver brøler efter Rov, de kræver deres Føde af Gud.
22 Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;
De sniger sig bort, naar Sol staar op, og lægger sig i deres Huler;
23 Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.
Mennesket gaar til sit Dagværk, ud til sin Gerning, til Kvæld falder paa.
24 Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
Hvor mange er dine Gerninger, HERRE, du gjorde dem alle med Visdom; Jorden er fuld af, hvad du har skabt!
25 Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
Der er Havet, stort og vidt, der vrimler det uden Tal af Dyr, baade smaa og store;
26 Amott gályák járnak s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
Skibene farer der, Livjatan, som du danned til Leg deri.
27 Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.
De bier alle paa dig, at du skal give dem Føde i Tide;
28 Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
du giver dem den, og de sanker, du aabner din Haand, og de mættes med godt.
29 Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
Du skjuler dit Aasyn, og de forfærdes; du tager deres Aand, og de dør og vender tilbage til Støvet;
30 Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
du sender din Aand, og de skabes, Jordens Aasyn fornyer du.
31 Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;
HERRENS Herlighed vare evindelig, HERREN glæde sig ved sine Værker!
32 A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
Et Blik fra ham, og Jorden skælver, et Stød fra ham, og Bjergene ryger.
33 Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
Jeg vil synge for HERREN, saa længe jeg lever, lovsynge min Gud, den Tid jeg er til.
34 Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
Min Sang være ham til Behag, jeg har min Glæde i HERREN.
35 Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!
Maatte Syndere svinde fra Jorden og gudløse ikke mer være til! Min Sjæl, lov HERREN! Halleluja!
