Zsoltárok 104
1 Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
Min Sjæl, lov Herren; Herre, min Gud! du er saare stor, du har iført dig Majestæt og Herlighed.
2 A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
Han ifører sig Lys som et Klædebon, han udbreder Himmelen som et Telt.
3 A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
Han hvælver sine Sale i Vandene; han gør Skyerne til sin Vogn, han vandrer paa Vejrets Vinger.
4 A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
Han gør Vindene til sine Engle, gloende Ild til sine Tjenere.
5 Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
Han grundfæstede Jorden paa dens Grundvold, den skal ikke rokkes i al Evighed.
6 Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
Du havde skjult den med Havet som med et Klæde, Vandene stode over Bjergene.
7 Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
De flyede for din Trusel, de fore hastelig bort for din Tordens Røst.
8 Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
Bjergene fore op, Dalene fore ned til det Sted, som du grundfæstede for dem.
9 Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
Du satte en Grænse, hvorover de ikke skulde gaa; de skulde ikke skjule Jorden igen.
10 A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
Han lader Kilder opvælde i Dalene; de rinde imellem Bjergene.
11 Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
De give alle Markens Dyr at drikke, Vildæsler slukke deres Tørst.
12 Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
Over dem bo Himmelens Fugle; ud fra Grenene lade de deres Røst høre.
13 A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.
Han vander Bjergene fra sine høje Sale; Jorden mættes af dine Gerningers Frugt.
14 A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,
Han lader Græs gro for Kvæget og Urter til Menneskens Tjeneste for at fremføre Brød af Jorden.
15 És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.
Og Vin glæder et Menneskes Hjerte, hans Ansigt bliver frydefuldt af Olie, og Brød vederkvæger et Menneskes Hjerte.
16 Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
Herrens Træer mættes af Væde, Libanons Cedre, som han har plantet;
17 A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
der hvor Fuglene bygge Rede; Storkens Bo er paa Fyrretræerne.
18 A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
De høje Bjerge ere for Stengederne, Klipperne ere en Tilflugt for Kaninerne.
19 Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
Han gjorde Maanen til at bestemme Tiderne, Solen ved sin Nedgang.
20 Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;
Du gør Mørke, og der bliver Nat, i den krybe alle Skovens Dyr frem.
21 Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.
De unge Løver brøle efter Rov og komme for at kræve deres Føde af Gud.
22 Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;
Solen gaar op, saa trække de sig tilbage og lægge sig i deres Huler.
23 Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.
Da gaar Mennesket ud til sin Gerning og til sit Arbejde indtil Aftenen.
24 Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
Hvor mange ere dine Gerninger, Herre! du gjorde dem alle viselig; Jorden er fuld af dine Ejendomme.
25 Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
Her er Havet stort og vidt til begge Sider; der er Vrimmel uden Tal, der er Dyr, de smaa med de store.
26 Amott gályák járnak s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
Der gaa Skibene; der er Leviathan, som du dannede til at lege derudi.
27 Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.
De vente alle paa dig, at du skal give dem deres Føde i rette Tid.
28 Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
Giver du dem, da sanke de; oplader du din Haand, da mættes de med godt.
29 Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
Skjuler du dit Ansigt, da forfærdes de; tager du Aanden tilbage fra dem, da dø de og vende tilbage til deres Støv.
30 Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
Udsender du din Aand, skabes de, og du fornyer Jordens Skikkelse.
31 Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;
Herrens Ære blive evindelig, Herren glæde sig over sine Gerninger!
32 A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
Han ser til Jorden, og den bæver; han rører ved Bjergene, og de ryge.
33 Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
Jeg vil synge for Herren, medens jeg lever, jeg vil lovsynge min Gud, medens jeg er til.
34 Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
Maatte min Tale behage ham; jeg vil glædes i Herren.
35 Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!
Maatte dog Syndere udryddes af Jorden, og ugudelige ikke være ydermere! Min Sjæl, lov Herren! Halleluja.
