Zsoltárok 104
1 Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
Dobrořeč duše má Hospodinu. Hospodine Bože můj, velmi jsi veliký, velebnost a krásu jsi oblékl.
2 A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
Přioděls se světlem jako rouchem, roztáhls nebesa jako kortýnu.
3 A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
Kterýž sklenul na vodách paláce své, kterýž užívá hustých oblaků místo vozů, a vznáší se na peří větrovém.
4 A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
Kterýž činí posly své duchy, služebníky své oheň plápolající.
5 Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
Založil zemi na sloupích jejich, tak že se nepohne na věky věků.
6 Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
Propastí jako rouchem byl jsi ji přioděl, i nad horami stály vody.
7 Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
K žehrání tvému rozběhly se, před hřmotem hromu tvého pospíšily,
8 Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
(Vystoupily hory, snížilo se údolí), na místo, kteréž jsi jim založil.
9 Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
Meze jsi položil, aby jich nepřestupovaly, ani se navracovaly k přikrývání země.
10 A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
Kterýž vypouštíš potoky přes údolé, aby tekli mezi horami,
11 Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
A nápoj dávali všechněm živočichům polním. Tuť uhašují oslové divocí žízeň svou.
12 Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
Při nich hnízdí se ptactvo nebeské, a z prostřed ratolestí hlas svůj vydává.
13 A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.
Kterýž svlažuješ hory z výsostí svých, aby ovocem činů tvých sytila se země.
14 A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,
Dáváš, aby rostla tráva dobytku, a bylina ku potřebě člověku, abys tak vyvodil chléb z země,
15 És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.
A víno, jenž obveseluje srdce člověka. Èiní, aby se stkvěla tvář od oleje, ano i pokrmem zdržuje život lidský.
16 Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
Nasyceno bývá i dříví Hospodinovo, cedrové Libánští, kteréž štípil.
17 A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
Na nichž se ptáci hnízdí, i čáp příbytek svůj má na jedlí.
18 A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
Hory vysoké jsou kamsíků, skály útočiště králíků.
19 Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
Učinil měsíc k jistým časům, a slunce zná západ svůj.
20 Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;
Uvodíš tmu, a bývá noc, v níž vybíhají všickni živočichové lesní:
21 Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.
Lvíčata řvoucí po loupeži, aby hledali od Boha silného pokrmu svého.
22 Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;
Když slunce vychází, zase shromažďují se, a v doupatech svých se ukládají.
23 Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.
Èlověk vychází ku práci své, a k dílu svému až do večera.
24 Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
Jak mnozí a velicí jsou skutkové tvoji, Hospodine! Všeckys je moudře učinil, plná jest země bohatství tvého.
25 Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
V moři pak velikém a přeširokém, tamť jsou hmyzové nesčíslní, a živočichové malí i velicí.
26 Amott gályák járnak s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
Tuť bárky přecházejí i velryb, kteréhož jsi stvořil, aby v něm hrál.
27 Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.
Všecko to na tě očekává, abys jim dával pokrm časem svým.
28 Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
Když jim dáváš, sbírají; když otvíráš ruku svou, nasyceni bývají dobrými věcmi.
29 Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
Když skrýváš tvář svou, rmoutí se; když odjímáš ducha jejich, hynou, a v prach svůj se navracejí.
30 Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
Vysíláš ducha svého, a zase stvořeni bývají, a obnovuješ tvář země.
31 Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;
Budiž sláva Hospodinova na věky, rozveselujž se Hospodin v skutcích svých.
32 A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
On když pohledí na zemi, anať se třese; když se dotkne hor, anť se kouří.
33 Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
Zpívati budu Hospodinu, dokudž jsem živ; žalmy Bohu svému zpívati budu, pokudž mne stává.
34 Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
Libé bude přemyšlování mé o něm, jáť rozveselím se v Hospodinu.
35 Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!
Ó by hříšníci vyhynuli z země, a bezbožných aby již nebylo. Dobrořeč duše má Hospodinu. Halelujah.
