Zsoltárok 104
1 Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
Blagoslivljaj Jahvu, dušo moja, Jahve, Bože moj, silno si velik! Odjeven veličanstvom i ljepotom,
2 A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
svjetlošću ogrnut kao plaštem! Nebo si razapeo kao šator,
3 A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
na vodama sagradio dvorove svoje. Od oblaka praviš kola svoja, na krilima vjetrova putuješ.
4 A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
Vjetrove uzimaš za glasnike, a žarki oganj za slugu svojega.
5 Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
Zemlju si stavio na stupove njene: neće se poljuljati u vijeke vjekova,
6 Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
pokrio si je vodama bezdanim k'o haljinom, iznad bregova stajahu vode;
7 Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
na tvoju se prijetnju povukoše, od tvoje grmljavine zadrhtaše.
8 Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
Bregovi se digoše, doline spustiše na mjesto koje si im odredio.
9 Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
Odredio si granicu koju ne smiju prijeći, da opet ne pokriju zemlju.
10 A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
Izvore svraćaš u potoke što žubore među brdima.
11 Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
Oni poje sve živine poljske, divlji magarci žeđ gase u njima.
12 Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
Uz njih se gnijezde ptice nebeske i pjevaju među granama.
13 A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.
Ti natapaš bregove iz dvorova svojih, zemlja se nasićuje plodom tvojih ruku.
14 A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,
Ti daješ te niče trava za stoku i bilje na korist čovjeku da izvede kruh iz zemlje
15 És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.
i vino što razvedruje srce čovječje; da uljem lice osvježi i da kruh okrijepi srce čovjeku.
16 Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
Stabla se Jahvina napajaju hranom, cedri libanonski koje on zasadi.
17 A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
Ondje se ptice gnijezde, u čempresu dom je rodin.
18 A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
Visoki bregovi daju kozorogu a pećine jazavcu sklonište.
19 Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
Ti si stvorio mjesec da označuje vremena i sunce znade kada ima zaći.
20 Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;
Kad razastreš tmine i noć se spusti, tad se šuljaju u njoj životinje šumske.
21 Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.
Lavići riču za plijenom i od Boga hranu traže.
22 Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;
Kad sunce ograne, nestaju i liježu na ležaje.
23 Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.
Tad čovjek izlazi na dnevni posao i na rad do večeri.
24 Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
Kako su brojna tvoja djela, o Jahve! Sve si to mudro učinio: puna je zemlja stvorenja tvojih.
25 Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
Eno mora, velika i široka, u njemu vrve gmazovi bez broja, životinje male i velike.
26 Amott gályák járnak s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
Onud prolaze nemani, Levijatan kojeg stvori da se igra u njemu.
27 Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.
I sva ova bića željno čekaju da ih nahraniš na vrijeme.
28 Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
Daješ li im, tada sabiru: otvaraš li ruku, nasite se dobrima.
29 Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
Sakriješ li lice svoje, tad se rastuže; ako dah im oduzmeš, ugibaju i opet se u prah vraćaju.
30 Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
Pošalješ li dah svoj, opet nastaju, i tako obnavljaš lice zemlje.
31 Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;
Neka dovijeka traje slava Jahvina: nek' se raduje Jahve u djelima svojim!
32 A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
On pogleda zemlju i ona se potrese, dotakne bregove, oni se zadime.
33 Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
Pjevat ću Jahvi dokle god živim, svirat ću Bogu svome dokle god me bude.
34 Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
Bilo mu milo pjevanje moje! Ja ću se radovati u Jahvi.
35 Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!
Nek' zločinci sa zemlje nestanu i bezbožnika nek' više ne bude! Blagoslivljaj Jahvu, dušo moja! Aleluja!
