Zsoltárok 104
1 Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
Благославяй, душе моя, Господа. Господи Боже мой, Ти си твърде велик С блясък и величие си облечен,
2 A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
Ти, Който се обличаш със светлина като с дреха, И простираш небето като завеса;
3 A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
Който устрояваш високите Си обиталища над водите, Правиш облаците Своя колесница И вървиш с крилата на вятъра;
4 A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
Който правиш ангелите Си силни като ветровете. И слугите Си като огнения пламък;
5 Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
Който си положил земята на основата й, За да се не поклати за вечни времена.
6 Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
Покрил си я с морето като с дреха; Водите застанаха над планините.
7 Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
От Твоето смъмряне те побягнаха, От гласа на гърма Ти се спуснаха на бяг
8 Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
Издигаха се планините, снишаваха се долините. На мястото, което беше определил за тях.
9 Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
Положил си предел на водите, за да не могат да преминат, Нито да се върнат пак да покрият земята.
10 A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
Ти си, Който изпращаш извори в доловете За да текат между планините.
11 Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
Напояват всичките полски зверове; С тях дивите осли утоляват жаждата си:
12 Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
При тях небесните птици обитават И пият между клончетата.
13 A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.
Ти си, Който поиш планините от високите Си обиталища, Тъй щото от плода на Твоите дела се насища земята;
14 A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,
Правиш да никне трева за добитъка, И зеленчук за потреба на човека, За да изважда храна от земята,
15 És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.
И вино, което весели сърцето на човека, И прави да лъщи лицето му повече от дървено масло, И хляб, който уякчава сърцето на човека.
16 Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
Великолепните дървета се наситиха, Ливанските кедри, които Господ е насадил,
17 A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
Гдето птиците си свиват гнезда, И елхите са жилище на щърка;
18 A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
Високите планини са на дивите кози, Канарите са прибежище на дивите зайци.
19 Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
Той е определил луната, за да показва времената; Слънцето знае кога да залязва.
20 Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;
Спущаш тъмнина, и настава нощ, Когато всичките горски зверове се разхождат.
21 Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.
Лъвчетата реват за лов, И търсят от Бога храна.
22 Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;
Изгрее ли слънцето, те си отиват И лягат в рововете си.
23 Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.
Човек излиза на работата си И на труда си до вечерта.
24 Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
Колко са многовидни Твоите дела, Господи! С мъдрост си направил всичките; Земята е пълна с твоите творения.
25 Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
Ето голямото и пространно море, Гдето има безбройни пълзящи животни, Животни малки и големи.
26 Amott gályák járnak s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
Там плуват корабите; Там е и чудовището, което си създал да играе в него.
27 Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.
Всички тия от Тебе очакват Да им дадеш на време храната.
28 Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
Каквото им даваш те го събират; Отваряш ръката Си, и те се насищат с блага,
29 Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
Скриеш ли лицето Си, те се смущават; Прибираш ли лъха им, те умират И връщат се в пръстта си.
30 Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
Изпращаш ли Духа Си, те се създават; И подновяваш лицето на земята.
31 Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;
Нека трае до века славата Господна; Нека се радва в делата Си Господ,
32 A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
Който, кога гледа на земята, тя трепери, Кога се допира до планините, те димят.
33 Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
Ще пея Господу докато съм жив; Ще славословя моя Бог докле съществувам.
34 Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
Да Му бъде приятно моето размишление; Аз ще се веселя в Господа.
35 Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!
Нека се довършат грешните от земята, И нечестивите да ги няма вече. Благославяй, душе моя, Господа. Алилуя.
