Zsoltárok 103
1 A Dávidé. Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét.
En Psalm Davids. Lofva Herran, min själ, och allt det uti mig är, hans helga Namn.
2 Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről.
Lofva Herran, min själ, och förgät icke, hvad godt han dig gjort hafver;
3 A ki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet.
Den dig alla dina synder förlåter, och helar alla dina brister;
4 A ki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.
Den ditt lif förlöser ifrå förderf, och kröner dig med nåd och barmhertighet;
5 A ki jóval tölti be a te ékességedet, és megújul a te ifjúságod, mint a sasé.
Den dig uppfyller med tröst, att du dägelig varder, och gör dig ung och frisk såsom en örn.
6 Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal.
Herren skaffar rättfärdighet och dom, allom dem som orätt lida.
7 Megismertette az ő útait Mózessel; Izráel fiaival az ő cselekedeteit.
Han hafver låtit Mose veta sina vägar; Israels barn sin verk.
8 Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű.
Barmhertig och nådelig är Herren, tålig och af stora mildhet.
9 Nem feddődik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké.
Han träter icke till evig tid, och vredgas icke evinnerliga.
10 Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint.
Han handlar icke med oss efter våra synder, och vedergäller oss icke efter våra missgerningar.
11 Mert a milyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt.
Ty så hög som himmelen öfver jordena är, låter han sina nåd väldig vara öfver dem som frukta honom.
12 A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket.
Så långt som öster är ifrå vester, låter han vår öfverträdelse vara ifrån oss.
13 A milyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt.
Såsom en fader förbarmar sig öfver barnen, så förbarmar sig Herren öfver dem som frukta honom.
14 Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk.
Ty han vet hvad vi för ett verk äre; han tänker derpå, att vi stoft äre.
15 Az embernek napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága.
En menniska är i sitt lefvande såsom gräs; hon blomstras såsom ett blomster på markene.
16 Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az ő helye sem ismeri azt többé.
När vädret deröfver går, så är det intet mer der, och dess rum känner det intet mer.
17 De az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiaknak fiain;
Men Herrans nåd varar ifrån evighet till evighet, öfver dem som frukta honom; och hans rättfärdighet intill barnabarn,
18 Azokon, a kik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék.
När dem som hans förbund hålla, och tänka uppå hans bud, att de derefter göra.
19 Az Úr a mennyekbe helyheztette az ő székét és az ő uralkodása mindenre kihat.
Herren hafver beredt sin stol i himmelen, och hans rike skall råda öfver allt.
20 Áldjátok az Urat ő angyalai, ti hatalmas erejűek, a kik teljesítitek az ő rendeletét, hallgatván az ő rendeletének szavára.
Lofver Herran, I hans Änglar, I starke hjeltar, som hans befallning uträtten, att man hans ords röst höra skall.
21 Áldjátok az Urat minden ő serege: ő szolgái, akaratának teljesítői!
Lofver Herran, alle hans härar; I hans tjenare, som hans vilja gören.
22 Áldjátok az Urat minden ő teremtményei, az ő uralkodásának minden helyén! Áldjad én lelkem az Urat!
Lofver Herran, all hans verk uti all hans herradömes rum; min själ lofve Herran.
