Zsoltárok 103
1 A Dávidé. Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét.
Av David. Lova Herren, mi sjæl, og alt som i meg er, love hans heilage hamn!
2 Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről.
Lova Herren, mi sjæl, og gløym ikkje alle hans velgjerningar!
3 A ki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet.
Han som tilgjev all di skuld, han som lækjer alle dine brester,
4 A ki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.
han som løyser ditt liv frå gravi, han som kryner deg med nåde og miskunn,
5 A ki jóval tölti be a te ékességedet, és megújul a te ifjúságod, mint a sasé.
han som mettar din prydnad med godt, so du vert ung att som ørnen.
6 Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal.
Herren gjer rettferdsverk og rett mot alle som er under trykk.
7 Megismertette az ő útait Mózessel; Izráel fiaival az ő cselekedeteit.
Han kunngjorde sine vegar for Moses, sine gjerningar for Israels born.
8 Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű.
Miskunnsam og nådig er Herren, langmodig og rik på miskunn.
9 Nem feddődik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké.
Han trættar ikkje alltid og gøymer ikkje æveleg på vreide.
10 Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint.
Han gjer ikkje med oss etter våre synder og gjev oss ikkje lika for våre misgjerningar.
11 Mert a milyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt.
For so høg som himmelen er yver jordi, so er hans miskunn veldug yver deim som ottast honom.
12 A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket.
So langt som aust er frå vest, let han våre misgjerningar vera burte frå oss.
13 A milyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt.
Som ein far miskunnar borni, so miskunnar Herren deim som ottast honom.
14 Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk.
For han veit kva slag skapning me er, han kjem i hug at me er dust.
15 Az embernek napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága.
Eit menneskje, som gras er hans dagar, som blomen på marki, soleis blømer han.
16 Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az ő helye sem ismeri azt többé.
Når vinden fer yver honom, er han ikkje meir, og staden hans veit ikkje meir av honom.
17 De az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiaknak fiain;
Men Herrens miskunn er frå æva og til æva yver deim som ottast honom, og hans rettferd er mot barneborn,
18 Azokon, a kik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék.
mot deim som held hans pakt, og som kjem i hug hans fyresegner og liver etter deim.
19 Az Úr a mennyekbe helyheztette az ő székét és az ő uralkodása mindenre kihat.
Herren hev sett sin kongsstol i himmelen, og hans rike råder yver alle ting.
20 Áldjátok az Urat ő angyalai, ti hatalmas erejűek, a kik teljesítitek az ő rendeletét, hallgatván az ő rendeletének szavára.
Lova Herren, de hans englar, de velduge kjempor som set hans ord i verk, med di de lyder på røysti av hans ord!
21 Áldjátok az Urat minden ő serege: ő szolgái, akaratának teljesítői!
Lova Herren, alle hans herar, de hans tenarar som gjer hans vilje!
22 Áldjátok az Urat minden ő teremtményei, az ő uralkodásának minden helyén! Áldjad én lelkem az Urat!
Lova Herren alle hans verk på alle stader i hans rike! Lova Herren mi sjæl!
