Zsoltárok 103
1 A Dávidé. Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét.
Andriaño t’Iehovà, ry troko; naho ze hene amako; bangò ty tahina’e masiñe!
2 Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről.
Andriaño t’Iehovà ry troko, le ko haliño o hasoa’e iabio.
3 A ki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet.
I mpañaha ze hene hakeo’oy, ie mpanaha ze atao arete’oy.
4 A ki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.
I mijebañe ty fiai’o boak’an-koboñ’aoy, ie mañohò azo am-piferenaiñañe naho am-pitretrezañe,
5 A ki jóval tölti be a te ékességedet, és megújul a te ifjúságod, mint a sasé.
ie mahaeneñe ty havelo’o an-draha soa, naho vaoe’e hoe vantio ty hajalahi’o.
6 Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal.
Manao ty hahiti’e t’Iehovà naho mitolon-kavantañañe amy ze hene volevolèn-draha.
7 Megismertette az ő útait Mózessel; Izráel fiaival az ő cselekedeteit.
Nampahafohine’e amy Mosè o sata’eo o tolon-draha’eo amo ana’ Israeleo.
8 Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű.
Miferenaiñe naho mitretre t’Iehovà, malaon-kaviñerañe, vaho enem-pikokoa-migahiñe.
9 Nem feddődik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké.
Tsy handilo nainai’e re, tsy hangazoña’e kitro katroke ty fifombo’e.
10 Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint.
Tsy nanoe’e mañeva o tahin-tikañeo, tsy nililove’e ty amo hakeo’ tikañeo.
11 Mert a milyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt.
Fa mira ami’ty haabo’ i likerañey ami’ty tane toy, ty hajabajaba’ ty fiferenaiña’e amo mañeveñ’ama’eo;
12 A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket.
Mira ami’ty halavi’ i atiñanañey amy ahandrefañey, ty halavi’ ty nampisitahe’e amantika o fiolàn-tikañeo.
13 A milyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt.
Hambañe ami’ty halèm-pon-drae amo ana’eo ty fitretreza’ Iehovà amo mañeveñe ama’eo,
14 Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk.
amy te arofoana’e ty vintan-tika; tiahi’e t’ie lemboke.
15 Az embernek napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága.
Aa naho ondaty, hoe ahetse o andro’eo hoe voñe an-kivok’ ao ty fandrevaha’e;
16 Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az ő helye sem ismeri azt többé.
ie iarian-tioke, le tsy eo ka, vaho tsy mahatiahy aze i toe’ey.
17 De az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiaknak fiain;
Fe boake haehae tsy amam-pipotora’e añe, sikal’ami’ty tsy modo añe, ty fiferenaiña’ Iehovà amy ze mañeveñe ama’e, naho i havantaña’ey amo ana’ o anakeo—
18 Azokon, a kik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék.
ho amy ze miambeñe i fañina’ey vaho mahatiahy o taro’eo hanoa’e.
19 Az Úr a mennyekbe helyheztette az ő székét és az ő uralkodása mindenre kihat.
Fa naore’ Iehovà an-dindiñe ao ty fiambesa’e, vaho mamehe ze he’e i fifehea’ey.
20 Áldjátok az Urat ő angyalai, ti hatalmas erejűek, a kik teljesítitek az ő rendeletét, hallgatván az ő rendeletének szavára.
Andriaño t’Iehovà, ry Anjeli’e, ra’elahy an-kaozarañe, mitoloñe amo tsarae’eo, mañaoñe ty fiarañanaña’ o tsara’eo.
21 Áldjátok az Urat minden ő serege: ő szolgái, akaratának teljesítői!
Andriaño t’Iehovà, ry hene lahin-defo’eo, ry mpitoro’e mpanao o satrin’ arofo’eo.
22 Áldjátok az Urat minden ő teremtményei, az ő uralkodásának minden helyén! Áldjad én lelkem az Urat!
Andriaño t’Iehovà, ry hene sata’e tok’aia tok’aia amy fifehea’eio. Andriaño t’Iehovà, ry fiaiko.
