Zsoltárok 103
1 A Dávidé. Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét.
Ipsi David. Benedic anima mea Domino et omnia, quæ intra me sunt, nomini sancto eius.
2 Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről.
Benedic anima mea Domino: et noli oblivisci omnes retributiones eius:
3 A ki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet.
Qui propitiatur omnibus iniquitatibus tuis: qui sanat omnes infirmitates tuas.
4 A ki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.
Qui redimit de interitu vitam tuam: qui coronat te in misericordia et miserationibus.
5 A ki jóval tölti be a te ékességedet, és megújul a te ifjúságod, mint a sasé.
Qui replet in bonis desiderium tuum: renovabitur ut aquilæ iuventus tua:
6 Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal.
Faciens misericordias Dominus: et iudicium omnibus iniuriam patientibus.
7 Megismertette az ő útait Mózessel; Izráel fiaival az ő cselekedeteit.
Notas fecit vias suas Moysi, filiis Israel voluntates suas.
8 Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű.
Miserator, et misericors Dominus: longanimis, et multum misericors.
9 Nem feddődik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké.
Non in perpetuum irascetur: neque in æternum comminabitur.
10 Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint.
Non secundum peccata nostra fecit nobis: neque secundum iniquitates nostras retribuit nobis.
11 Mert a milyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt.
Quoniam secundum altitudinem cæli a terra: corroboravit misericordiam suam super timentes se.
12 A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket.
Quantum distat Ortus ab Occidente: longe fecit a nobis iniquitates nostras.
13 A milyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt.
Quomodo miseretur pater filiorum, misertus est Dominus timentibus se:
14 Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk.
quoniam ipse cognovit figmentum nostrum. Recordatus est quoniam pulvis sumus:
15 Az embernek napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága.
homo, sicut fœnum dies eius, tamquam flos agri sic efflorebit.
16 Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az ő helye sem ismeri azt többé.
Quoniam spiritus pertransibit in illo, et non subsistet: et non cognoscet amplius locum suum.
17 De az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiaknak fiain;
Misericordia autem Domini ab æterno, et usque in æternum super timentes eum. Et iustitia illius in filios filiorum,
18 Azokon, a kik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék.
his qui servant testamentum eius: Et memores sunt mandatorum ipsius, ad faciendum ea.
19 Az Úr a mennyekbe helyheztette az ő székét és az ő uralkodása mindenre kihat.
Dominus in cælo paravit sedem suam: et regnum ipsius omnibus dominabitur.
20 Áldjátok az Urat ő angyalai, ti hatalmas erejűek, a kik teljesítitek az ő rendeletét, hallgatván az ő rendeletének szavára.
Benedicite Domino omnes angeli eius: potentes virtute, facientes verbum illius, ad audiendam vocem sermonum eius.
21 Áldjátok az Urat minden ő serege: ő szolgái, akaratának teljesítői!
Benedicite Domino omnes virtutes eius: ministri eius, qui facitis voluntatem eius.
22 Áldjátok az Urat minden ő teremtményei, az ő uralkodásának minden helyén! Áldjad én lelkem az Urat!
Benedicite Domino omnia opera eius: in omni loco dominationis eius, benedic anima mea Domino.
