Zsoltárok 103
1 A Dávidé. Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét.
Ipsi David. [Benedic, anima mea, Domino, et omnia quæ intra me sunt nomini sancto ejus.
2 Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről.
Benedic, anima mea, Domino, et noli oblivisci omnes retributiones ejus.
3 A ki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet.
Qui propitiatur omnibus iniquitatibus tuis; qui sanat omnes infirmitates tuas:
4 A ki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.
qui redimit de interitu vitam tuam; qui coronat te in misericordia et miserationibus:
5 A ki jóval tölti be a te ékességedet, és megújul a te ifjúságod, mint a sasé.
qui replet in bonis desiderium tuum; renovabitur ut aquilæ juventus tua:
6 Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal.
faciens misericordias Dominus, et judicium omnibus injuriam patientibus.
7 Megismertette az ő útait Mózessel; Izráel fiaival az ő cselekedeteit.
Notas fecit vias suas Moysi; filiis Israël voluntates suas.
8 Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű.
Miserator et misericors Dominus: longanimis, et multum misericors.
9 Nem feddődik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké.
Non in perpetuum irascetur, neque in æternum comminabitur.
10 Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint.
Non secundum peccata nostra fecit nobis, neque secundum iniquitates nostras retribuit nobis.
11 Mert a milyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt.
Quoniam secundum altitudinem cæli a terra, corroboravit misericordiam suam super timentes se;
12 A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket.
quantum distat ortus ab occidente, longe fecit a nobis iniquitates nostras.
13 A milyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt.
Quomodo miseretur pater filiorum, misertus est Dominus timentibus se.
14 Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk.
Quoniam ipse cognovit figmentum nostrum; recordatus est quoniam pulvis sumus.
15 Az embernek napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága.
Homo, sicut fœnum dies ejus; tamquam flos agri, sic efflorebit:
16 Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az ő helye sem ismeri azt többé.
quoniam spiritus pertransibit in illo, et non subsistet, et non cognoscet amplius locum suum.
17 De az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiaknak fiain;
Misericordia autem Domini ab æterno, et usque in æternum super timentes eum. Et justitia illius in filios filiorum,
18 Azokon, a kik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék.
his qui servant testamentum ejus, et memores sunt mandatorum ipsius ad faciendum ea.
19 Az Úr a mennyekbe helyheztette az ő székét és az ő uralkodása mindenre kihat.
Dominus in cælo paravit sedem suam, et regnum ipsius omnibus dominabitur.
20 Áldjátok az Urat ő angyalai, ti hatalmas erejűek, a kik teljesítitek az ő rendeletét, hallgatván az ő rendeletének szavára.
Benedicite Domino, omnes angeli ejus: potentes virtute, facientes verbum illius, ad audiendam vocem sermonum ejus.
21 Áldjátok az Urat minden ő serege: ő szolgái, akaratának teljesítői!
Benedicite Domino, omnes virtutes ejus; ministri ejus, qui facitis voluntatem ejus.
22 Áldjátok az Urat minden ő teremtményei, az ő uralkodásának minden helyén! Áldjad én lelkem az Urat!
Benedicite Domino, omnia opera ejus: in omni loco dominationis ejus, benedic, anima mea, Domino.]
