Zsoltárok 103
1 A Dávidé. Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét.
Dávidtól. Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót s egész belsőm az ő szent nevét!
2 Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről.
Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót s ne feledkezzél meg mind az ő tetteiről!
3 A ki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet.
Ő az, ki megbocsátja minden bűnödet, ki meggyógyítja minden betegségedet;
4 A ki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.
ki veremből váltja meg éltedet, ki körülvesz téged szeretettel s irgalommal;
5 A ki jóval tölti be a te ékességedet, és megújul a te ifjúságod, mint a sasé.
ki jóval tartja el díszedet, hogy megújhodik sasként ifjúságod.
6 Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal.
Igazságot tesz az Örökkévaló és jogot mind a zsaroltaknak.
7 Megismertette az ő útait Mózessel; Izráel fiaival az ő cselekedeteit.
Megismerteti útjait Mózessel, Izraél fiaival cselekvéseit:
8 Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű.
irgalmas és kegyelmes az Örökkévaló, hosszantűrő és bőséges a szeretetben.
9 Nem feddődik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké.
Nem mindétig fog pörölni s nem örökké haragot tartani.
10 Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint.
Nem vétkeink szerint járt el velünk, s nem bűneink szerint bánt velünk.
11 Mert a milyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt.
Mert amint magas az ég a föld fölött: hatalmas volt szeretete az ő tisztelői fölött.
12 A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket.
Amint távol van kelet nyugattól: eltávolította tőlünk bűntetteinket.
13 A milyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt.
Amint atya irgalmaz gyermekeinek, irgalmazott az Örökkévaló az ő tisztelőinek.
14 Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk.
Mert ő ismeri hajlamunkat, emlékezik rá, hogy por vagyunk.
15 Az embernek napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága.
Halandónak akár fű a napjai, mint a mező virága úgy virágzik;
16 Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az ő helye sem ismeri azt többé.
mert szél vonult el rajta s nincsen, s nem ismeri őt többé a helye.
17 De az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiaknak fiain;
De az Örökkévaló szeretete öröktől-örökké van tisztelői fölött, s igazsága jut gyermekeik gyermekeinek:
18 Azokon, a kik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék.
azoknak kik szövetségét megőrzik s megemlékeznek rendeleteiről, hogy megtegyék.
19 Az Úr a mennyekbe helyheztette az ő székét és az ő uralkodása mindenre kihat.
Az Örökkévaló az égben szilárdította meg trónját és királysága a mindenségen uralkodik.
20 Áldjátok az Urat ő angyalai, ti hatalmas erejűek, a kik teljesítitek az ő rendeletét, hallgatván az ő rendeletének szavára.
Áldjátok az Örökkévalót, ti angyalai, ti hatalmas erejűek, akik végezitek igéjét, hallgatván igéjének szavára!
21 Áldjátok az Urat minden ő serege: ő szolgái, akaratának teljesítői!
Áldjátok az Örökkévalót mind a seregei, szolgálattevői ti, akaratának végzői!
22 Áldjátok az Urat minden ő teremtményei, az ő uralkodásának minden helyén! Áldjad én lelkem az Urat!
Áldjátok az Örökkévalót, mind a művei ti, uralmának minden helyein! Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót!
