Zsoltárok 103
1 A Dávidé. Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét.
Von David. Lobe den HERRN, meine Seele, und alles, was in mir ist, seinen heiligen Namen!
2 Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről.
Lobe den HERRN, meine Seele, und vergiß nicht, was er dir Gutes getan!
3 A ki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet.
Der dir alle deine Sünden vergibt und alle deine Gebrechen heilt;
4 A ki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.
der dein Leben vom Verderben erlöst, der dich krönt mit Gnade und Barmherzigkeit;
5 A ki jóval tölti be a te ékességedet, és megújul a te ifjúságod, mint a sasé.
der dein Alter mit Gutem sättigt, daß du wieder jung wirst wie ein Adler.
6 Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal.
Der HERR übt Gerechtigkeit und schafft allen Unterdrückten Recht.
7 Megismertette az ő útait Mózessel; Izráel fiaival az ő cselekedeteit.
Er hat seine Wege Mose kundgetan, den Kindern Israel seine Taten.
8 Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű.
Barmherzig und gnädig ist der HERR, geduldig und von großer Güte.
9 Nem feddődik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké.
Er wird nicht immerdar hadern und nicht ewiglich zürnen.
10 Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint.
Er hat nicht mit uns gehandelt nach unsern Sünden und uns nicht vergolten nach unsrer Missetat;
11 Mert a milyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt.
denn so hoch der Himmel über der Erde ist, so groß ist seine Gnade über die, so ihn fürchten;
12 A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket.
so fern der Morgen ist vom Abend, hat er unsre Übertretung von uns entfernt.
13 A milyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt.
Wie sich ein Vater über Kinder erbarmt, so erbarmt sich der HERR über die, so ihn fürchten;
14 Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk.
denn er weiß, was für ein Gemächte wir sind; er denkt daran, daß wir Staub sind.
15 Az embernek napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága.
Eines Menschen Tage sind wie Gras; er blüht wie eine Blume auf dem Felde;
16 Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az ő helye sem ismeri azt többé.
wenn ein Wind darüber geht, so ist sie nimmer da, und ihre Stätte kennt sie nicht mehr;
17 De az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiaknak fiain;
aber die Gnade des HERRN währt von Ewigkeit zu Ewigkeit über die, so ihn fürchten, und seine Gerechtigkeit auf Kindeskind;
18 Azokon, a kik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék.
bei denen, die seinen Bund bewahren und an seine Gebote gedenken, sie zu tun.
19 Az Úr a mennyekbe helyheztette az ő székét és az ő uralkodása mindenre kihat.
Der HERR hat seinen Thron im Himmel gegründet, und seine Herrschaft erstreckt sich über alles.
20 Áldjátok az Urat ő angyalai, ti hatalmas erejűek, a kik teljesítitek az ő rendeletét, hallgatván az ő rendeletének szavára.
Lobet den HERRN, ihr seine Engel, ihr starken Helden, die ihr seinen Befehl ausrichtet, gehorsam der Stimme seines Worts!
21 Áldjátok az Urat minden ő serege: ő szolgái, akaratának teljesítői!
Lobet den HERRN, alle seine Heerscharen, seine Diener, die ihr seinen Willen tut!
22 Áldjátok az Urat minden ő teremtményei, az ő uralkodásának minden helyén! Áldjad én lelkem az Urat!
Lobet den HERRN, alle seine Werke, an allen Orten seiner Herrschaft! Lobe den HERRN, meine Seele!
