Zsoltárok 103

1 A Dávidé. Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét.

Von David. Lobe den HERRN, meine Seele,

2 Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről.

Lobe den HERRN, meine Seele, und vergiß nicht, was er dir Gutes getan!

3 A ki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet.

Der dir alle deine Schuld vergibt und alle deine Gebrechen heilt;

4 A ki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.

der dein Leben erlöst vom Verderben, der dich krönt mit Gnade und Erbarmen;

5 A ki jóval tölti be a te ékességedet, és megújul a te ifjúságod, mint a sasé.

der dein Alter mit guten Gaben sättigt, daß, dem Adler gleich, sich erneut deine Jugend.

6 Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal.

Gerechtigkeit übt der HERR, schafft allen Unterdrückten ihr Recht;

7 Megismertette az ő útait Mózessel; Izráel fiaival az ő cselekedeteit.

er hat Mose seine Wege kundgetan, den Kindern Israel seine Großtaten.

8 Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű.

Barmherzig und gnädig ist der HERR, voller Langmut und reich an Güte;

9 Nem feddődik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké.

er wird nicht ewig hadern und den Zorn nicht immerdar festhalten;

10 Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint.

er handelt nicht mit uns nach unsern Sünden und vergilt uns nicht nach unsern Missetaten;

11 Mert a milyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt.

nein, so hoch der Himmel über der Erde ist, so groß ist seine Gnade über denen, die ihn fürchten;

12 A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket.

so fern der Sonnenaufgang ist vom Niedergang, läßt er unsre Verschuldungen fern von uns sein;

13 A milyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt.

wie ein Vater sich über die Kinder erbarmt, so erbarmt der HERR sich derer, die ihn fürchten.

14 Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk.

Denn er weiß, welch ein Gebilde wir sind, er denkt daran, daß wir Staub sind.

15 Az embernek napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága.

Der Mensch – dem Grase gleicht seine Lebenszeit, wie die Blume des Feldes, so blüht er:

16 Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az ő helye sem ismeri azt többé.

wenn ein Windstoß über sie hinfährt, ist sie dahin, und ihr Standort weiß nichts mehr von ihr.

17 De az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiaknak fiain;

Doch die Gnade des HERRN erweist sich von Ewigkeit zu Ewigkeit an denen, die ihn fürchten, und seine Gerechtigkeit besteht für Kindeskinder

18 Azokon, a kik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék.

bei denen, die seinen Bund bewahren und seiner Gebote gedenken, um sie auszuführen.

19 Az Úr a mennyekbe helyheztette az ő székét és az ő uralkodása mindenre kihat.

Der HERR hat seinen Thron im Himmel festgestellt, und seine Königsmacht umschließt das All.

20 Áldjátok az Urat ő angyalai, ti hatalmas erejűek, a kik teljesítitek az ő rendeletét, hallgatván az ő rendeletének szavára.

Lobet den HERRN, ihr seine Engel, ihr starken Helden, die ihr sein Wort vollführt, gehorsam der Stimme seines Gebots!

21 Áldjátok az Urat minden ő serege: ő szolgái, akaratának teljesítői!

Lobet den HERRN, alle seine Heerscharen, ihr seine Diener, Vollstrecker seines Willens!

22 Áldjátok az Urat minden ő teremtményei, az ő uralkodásának minden helyén! Áldjad én lelkem az Urat!

Lobet den HERRN, alle seine Werke an allen Orten seiner Herrschaft! Lobe den HERRN, meine Seele!