Zsoltárok 103
1 A Dávidé. Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét.
Ein Psalm Davids. Lobe den HERRN, meine Seele, und was in mir ist, seinen heiligen Namen!
2 Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről.
Lobe den HERRN, meine Seele, und vergiß nicht, was er dir Gutes getan hat:
3 A ki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet.
der dir alle deine Sünden vergibt und heilet alle deine Gebrechen,
4 A ki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.
der dein Leben vom Verderben erlöst, der dich krönt mit Gnade und Barmherzigkeit,
5 A ki jóval tölti be a te ékességedet, és megújul a te ifjúságod, mint a sasé.
der deinen Mund fröhlich macht, und du wieder jung wirst wie ein Adler.
6 Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal.
Der HERR schafft Gerechtigkeit und Gericht allen, die Unrecht leiden.
7 Megismertette az ő útait Mózessel; Izráel fiaival az ő cselekedeteit.
Er hat seine Wege Mose wissen lassen, die Kinder Israel sein Tun.
8 Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű.
Barmherzig und gnädig ist der HERR, geduldig und von großer Güte.
9 Nem feddődik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké.
Er wird nicht immer hadern noch ewiglich Zorn halten.
10 Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint.
Er handelt nicht mit uns nach unsern Sünden und vergilt uns nicht nach unsrer Missetat.
11 Mert a milyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt.
Denn so hoch der Himmel über der Erde ist, läßt er seine Gnade walten über die, so ihn fürchten.
12 A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket.
So ferne der Morgen ist vom Abend, läßt er unsre Übertretungen von uns sein.
13 A milyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt.
Wie sich ein Vater über Kinder erbarmt, so erbarmt sich der HERR über die, so ihn fürchten.
14 Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk.
Denn er kennt, was für ein Gemächte wir sind; er gedenkt daran, daß wir Staub sind.
15 Az embernek napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága.
Ein Mensch ist in seinem Leben wie Gras, er blüht wie eine Blume auf dem Feld;
16 Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az ő helye sem ismeri azt többé.
wenn der Wind darüber geht, so ist sie nimmer da, und ihre Stätte kennt sie nicht mehr.
17 De az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiaknak fiain;
Die Gnade aber des HERRN währet von Ewigkeit zu Ewigkeit über die, so ihn fürchten, und seine Gerechtigkeit auf Kindeskind
18 Azokon, a kik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék.
bei denen, die seinen Bund halten und gedenken an seine Gebote, daß sie darnach tun.
19 Az Úr a mennyekbe helyheztette az ő székét és az ő uralkodása mindenre kihat.
Der HERR hat seinen Stuhl im Himmel bereitet, und sein Reich herrscht über alles.
20 Áldjátok az Urat ő angyalai, ti hatalmas erejűek, a kik teljesítitek az ő rendeletét, hallgatván az ő rendeletének szavára.
Lobet den HERRN, ihr seine Engel, ihr starken Helden, die ihr seine Befehle ausrichtet, daß man höre auf die Stimme seines Wortes!
21 Áldjátok az Urat minden ő serege: ő szolgái, akaratának teljesítői!
Lobet den HERRN, alle seine Heerscharen, seine Diener, die ihr seinen Willen tut!
22 Áldjátok az Urat minden ő teremtményei, az ő uralkodásának minden helyén! Áldjad én lelkem az Urat!
Lobet den HERRN, alle seine Werke, an allen Orten seiner Herrschaft! Lobe den HERRN, meine Seele!
