Zsoltárok 103
1 A Dávidé. Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét.
Von David. - Den Herrn lobpreise, meine Seele, mein ganzes Herz den heiligen Namen sein!
2 Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről.
Lobpreis den Herrn, du, meine Seele! Vergiß nicht, was er Gutes dir getan!
3 A ki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet.
Er ist's, der alle deine Schuld vergibt, der alle deine Leiden heilt,
4 A ki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.
der vor dem Grab dein Leben rettet, mit Huld und Liebe dich umgibt,
5 A ki jóval tölti be a te ékességedet, és megújul a te ifjúságod, mint a sasé.
mit Segen dein Verlangen stillt und dich dem Phönix gleich verjüngt.
6 Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal.
Gerechtigkeit übt stets der Herr, schafft allen Unterdrückten Recht.
7 Megismertette az ő útait Mózessel; Izráel fiaival az ő cselekedeteit.
Er zeigt, wie einst dem Moses seine Wege, den Kindern Israels all seine Taten.
8 Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű.
Barmherzig ist der Herr und gnädig, langmütig und von großer Huld.
9 Nem feddődik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké.
Er zürnt nicht immerfort; noch trägt er ewig nach.
10 Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint.
Er tut uns nicht nach unsren Sünden, vergüt uns nicht nach unsren Missetaten.
11 Mert a milyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt.
So hoch der Himmel über dieser Erde, so überragend seine Liebe über denen, die ihn fürchten.
12 A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket.
So fern der Morgen von dem Abend ist, entfernt er unsere Schuld von uns.
13 A milyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt.
So innig, wie ein Vater seine Kinder liebt, so liebt der Herr die, so ihn fürchten.
14 Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk.
Er kennt ja unsere Art, ist eingedenk, daß wir aus Staub.
15 Az embernek napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága.
Der Sterbliche! Wie Gras sind seine Tage, er blüht wie eine Blume auf dem Felde.
16 Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az ő helye sem ismeri azt többé.
Wenn sie ein Lüftchen anhaucht, ist sie weg, und ihre Stätte kennt sie nimmer.
17 De az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiaknak fiain;
Die Huld des Herrn jedoch ruht für und für auf denen, die ihn fürchten, und seine Liebe auf den Kindeskindern,
18 Azokon, a kik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék.
die seinen Bund bewahren und seine Vorschriften erfüllen wollen.
19 Az Úr a mennyekbe helyheztette az ő székét és az ő uralkodása mindenre kihat.
Der Herr hat seinen Thron im Himmel aufgestellt; doch seine Herrschaft waltet über alles.
20 Áldjátok az Urat ő angyalai, ti hatalmas erejűek, a kik teljesítitek az ő rendeletét, hallgatván az ő rendeletének szavára.
Lobpreist den Herrn, ihr, seine Engel, ihr starken Helden, die ihr seinen Willen tut und seinem Donnerrufe folgt!
21 Áldjátok az Urat minden ő serege: ő szolgái, akaratának teljesítői!
Lobpreist den Herrn, all seine Heere! Ihr Diener, die Vollstrecker seines Willens!
22 Áldjátok az Urat minden ő teremtményei, az ő uralkodásának minden helyén! Áldjad én lelkem az Urat!
Lobpreist den Herrn, all seine Werke an allen Orten seiner Herrschaft! Lobpreis den Herrn, du, meine Seele!
