Zsoltárok 103
1 A Dávidé. Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét.
By David. Bless, O my soul, Jehovah, And all my inward parts — His Holy Name.
2 Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről.
Bless, O my soul, Jehovah, And forget not all His benefits,
3 A ki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet.
Who is forgiving all thine iniquities, Who is healing all thy diseases,
4 A ki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.
Who is redeeming from destruction thy life, Who is crowning thee — kindness and mercies,
5 A ki jóval tölti be a te ékességedet, és megújul a te ifjúságod, mint a sasé.
Who is satisfying with good thy desire, Renew itself as an eagle doth thy youth.
6 Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal.
Jehovah is doing righteousness and judgments For all the oppressed.
7 Megismertette az ő útait Mózessel; Izráel fiaival az ő cselekedeteit.
He maketh known His ways to Moses, To the sons of Israel His acts.
8 Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű.
Merciful and gracious [is] Jehovah, Slow to anger, and abundant in mercy.
9 Nem feddődik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké.
Not for ever doth He strive, Nor to the age doth He watch.
10 Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint.
Not according to our sins hath He done to us, Nor according to our iniquities Hath He conferred benefits upon us.
11 Mert a milyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt.
For, as the height of the heavens [is] above the earth, His kindness hath been mighty over those fearing Him.
12 A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket.
As the distance of east from west He hath put far from us our transgressions.
13 A milyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt.
As a father hath mercy on sons, Jehovah hath mercy on those fearing Him.
14 Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk.
For He hath known our frame, Remembering that we [are] dust.
15 Az embernek napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága.
Mortal man! as grass [are] his days, As a flower of the field so he flourisheth;
16 Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az ő helye sem ismeri azt többé.
For a wind hath passed over it, and it is not, And its place doth not discern it any more.
17 De az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiaknak fiain;
And the kindness of Jehovah [Is] from age even unto age on those fearing Him, And His righteousness to sons' sons,
18 Azokon, a kik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék.
To those keeping His covenant, And to those remembering His precepts to do them.
19 Az Úr a mennyekbe helyheztette az ő székét és az ő uralkodása mindenre kihat.
Jehovah in the heavens Hath established His throne, And His kingdom over all hath ruled.
20 Áldjátok az Urat ő angyalai, ti hatalmas erejűek, a kik teljesítitek az ő rendeletét, hallgatván az ő rendeletének szavára.
Bless Jehovah, ye His messengers, Mighty in power — doing His word, To hearken to the voice of His Word.
21 Áldjátok az Urat minden ő serege: ő szolgái, akaratának teljesítői!
Bless Jehovah, all ye His hosts, His ministers — doing His pleasure.
22 Áldjátok az Urat minden ő teremtményei, az ő uralkodásának minden helyén! Áldjad én lelkem az Urat!
Bless Jehovah, all ye His works, In all places of His dominion. Bless, O my soul, Jehovah!
