Zsoltárok 103
1 A Dávidé. Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét.
“A psalm of David.” Bless the LORD, O my soul! And all that is within me, bless his holy name!
2 Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről.
Bless the LORD, O my soul! And forget not all his benefits!
3 A ki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet.
Who forgiveth all thine iniquities; Who healeth all thy diseases;
4 A ki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.
Who redeemeth thy life from the grave; Who crowneth thee with loving-kindness and tender mercies;
5 A ki jóval tölti be a te ékességedet, és megújul a te ifjúságod, mint a sasé.
Who satisfieth thine old age with good, So that thy youth is renewed like the eagle's.
6 Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal.
The LORD executeth justice And equity for all the oppressed.
7 Megismertette az ő útait Mózessel; Izráel fiaival az ő cselekedeteit.
He made known his ways to Moses, His doings to the children of Israel.
8 Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű.
The LORD is merciful and kind, Slow to anger and rich in mercy.
9 Nem feddődik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké.
He doth not always chide, Nor doth he keep his anger for ever.
10 Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint.
He hath not dealt with us according to our sins, Nor requited us according to our iniquities.
11 Mert a milyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt.
As high as are the heavens above the earth, So great is his mercy to them that fear him.
12 A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket.
As far as the east is from the west, So far hath he removed our transgressions from us.
13 A milyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt.
Even as a father pitieth his children, So the LORD pitieth them that fear him.
14 Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk.
For he knoweth our frame, He remembereth that we are dust.
15 Az embernek napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága.
As for man, his days are as grass; As a flower of the field, so he flourisheth.
16 Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az ő helye sem ismeri azt többé.
The wind passeth over it, and it is gone; And its place shall know it no more.
17 De az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiaknak fiain;
But the mercy of the LORD is from everlasting to everlasting to them that fear him, And his righteousness to children's children,
18 Azokon, a kik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék.
To such as keep his covenant, And remember his commandments to do them.
19 Az Úr a mennyekbe helyheztette az ő székét és az ő uralkodása mindenre kihat.
The LORD hath established his throne in the heavens, And his kingdom ruleth over all.
20 Áldjátok az Urat ő angyalai, ti hatalmas erejűek, a kik teljesítitek az ő rendeletét, hallgatván az ő rendeletének szavára.
Bless the LORD, ye his angels, Ye mighty ones who do his commands, Hearkening to the voice of his word!
21 Áldjátok az Urat minden ő serege: ő szolgái, akaratának teljesítői!
Bless the LORD, all ye his hosts; Ye, his ministers, who do his pleasure!
22 Áldjátok az Urat minden ő teremtményei, az ő uralkodásának minden helyén! Áldjad én lelkem az Urat!
Bless the LORD, all his works, In all places of his dominion! Bless the LORD, O my soul!
